3.rész

Az éjszaka folyamán sikerült valamilyen szinten aludnom, de inkább csak szunyókálásnak nevezném ezt a folyamatot. Óránként nyitottam ki a szememet és bámultam a szobámat amit sötétség borított el. Izgatotság és adrenalin keveréke keringet a testem összes végtagjában. Képtelen voltam nem Justinra gondolni, ezáltal az érzések csak úgy kavarodtak bennem, nem beszélve az emlékekről. Mikor kimentünk a reptérre a 10 éves Mollyval, a kölyök képű 13 éves Scottal, valamint anyuval és apuval. Pettie és Justin, jöttek velünk, hogy ki kísérhessenek minket. Emlékszem a Justinra és anno még nem felzselézett hajára, na meg természetesen már az akkoriban reménnyel teli szemére, ami még csak akkoriban nem is sejtette, hogy lányok milliói fognak érte rajongani. Csak álltunk a reptéren szótlanul mi négyen, Scott, Molly Jus és én. Nem tudtunk mit mondani egymásnak, hisz mindannyiunkat a sírógörcs kerülgetett. A felnőttek persze nyugodt hangnemben beszélgettek.
- Jus!- szólalt meg a semmiből a 10 éves kishúgom.
- Hm?- nézett rá Mollyra Justin és a zsebébe dugta a kezét.
- Még mindig szeretnél elismert sztár lenni, igaz?- nézett fel a Molly Jus szemébe.
- Igen!- mosolyodott el Jus és látni lehetett a gödröcskéit a mosolyában.
- Ugye meg fog valósulni?- nézett körbe rajtunk Molly.
- Megfog!- vágta rá a kölyök képű bátyám, majd Jusra nézett és elkomolyodott.-Tegyél meg érte mindent!
Justin válsz képen bólintott egyet. Ekkor akaratom ellenére is könnyes lett a szemem, de visszanyeltem. Nem akartam sírni, pláne nem emberek előtt. Megakartam szólalni de féltem, hogy sírásba kezdek így hát, újra letelepedett közénk a szomorúsággal teli csend. Végül vettem a bátorságot és megszólaltam.
- Ugye fogunk még..-kezdtem és bele néztem Jus szemébe, de megcsuklott a hangom, így hát suttogva fejeztem be a mondatot.-..találkozni?
- Persze.- felelte, majd közelebb lépett és átölelt. Én is viszonoztam, mikor egy nő megszólalt a hangos kimondóban és bemondta, hogy a mi repülőnk lassan fellszálásra készen áll, így el kell indulnunk. Megremegtem. Ijesztő volt számomra ez 12 évesen. Anyuék is elkezdtek búcsúzkodni.
- Hiányozni fogtok!- mondta Jus és elengedett, majd ránézett a testvéreimre, majd rám és észre lehetett venni, hogy már az ő szemei is picinyke könnyel voltak megtelve.
- Szia!- ölelte át Scott Justint és közben megveregette a hátát, aztán Justin lentebb hajolt és megölelte Mollyt is akinek már csordogáltak a könnyei. Ezután Pettie jó szorosan magához ölelt, megsimogatta a hajamat és megpuszilta az arcomat. Kibuggyant egy könnyem, így hát azt letörölte.
- Nem sokára úgyis találkozunk.- mondta szép mosolyra húzva a száját. Miután Pettie a testvéreimet, anyu apu pedig Jus ölelgetésével és utolsó pár szó váltással is végzet, megfogtam Molly kezét, integettem a szomorú Jusnak és az öt átkaroló Pettiének, majd elindultunk a repülő irányába.
Ezekre az emlékekre gondoltam vissza miközben a semmit bámultam a korom sötét szobámban.  Később, viszont a korom sötétséget, felváltotta a a nap sugarai és inkább ki is keltem az ágyból. Átöltöztem és rendbe tettem magamat. Gondoltam le megyek reggelizni, mikor megszólalt a telefonom. A képernyőn a legjobb barátnőm félelmetesen vigyorgó arca jelent meg alatta ezzel a felirattal: Jamie. Gondolkodás nélkül húztam el a zöld csíkot és emeltem a fülemhez a készüléket, amiben a barátnőm hangja csiripelt.
- Szia, álomszuszék! Bocsi ha fel keltettelek.- hallottam Jamie vidám hangját.
- Most az egyszer nem keltettél fel.-válaszoltam mosolyra húzva a szám.
-Hűha. Hogy, hogy? Mi történ?- váltott komolyabb hangnemre a barátnőm. Én pedig mindent elmeséltem neki az éjszakától kezdve az emlékekig, na meg az érzésekig.
- Tudtam, hogy ez lesz.- hallottam meg mögöttem egy hangot. Reflexszerűen fordultam hátra. Molly az ajtónak támaszkodott neki, önelégült mosollyal az arcán.-Szia, Jamie!- szólt egy kicsit hangosabban, mire Jamie elordította magát a telefonba, hogy: Szia, Molly!
- Várj, kihangosítalak.- forgattam meg a szemeimet és megnyomtam a készülék képernyőét.- Oké, kész!
- Nagyszerű! Ma ennek örömére találkozzunk!- felelte Jamie.
- Oké!- vágta rá Molly.- Gyere át! Mert ma átjönnek Harryék is!- látott el információkkal a húgom, mire kérdően rá néztem.
- Mi?- ráncoltam össze a szemöldököm.
- Azt beszéltük meg lent a többiekkel, hogy együtt megreggelizünk, aztán a szülök el mennek, valami fürdőbe vagy mibe, -ahol mi már ezerszer voltunk- és miénk a ház egészen fél tízig. Így hát Scottnak az, az ötlete támadt, hogy hívjuk ár Harryéket, amit a szülök nem bántak és most itt vagyunk.- hablatyolta el Molly.
- Király!- válaszolta Jamie odaát. Harryt azóta ismerem mióta ideköltöztünk, szóval mondhatni eléggé jól. Scott egyik hatalmas barátjává vált. Őt is ismertem mielőtt a bandájával világhírű nem lett...Barátok vagyunk, de mégis olyan...érdekes a kapcsolatom vele. Harry mindig is el játssza velem a ,,nagyfiút", de ugyanúgy számíthatok rá bármiben, nem mintha eddig kértem volna tőle bármit is...Aztán később megismertem az egész bandát is, akikkel szintén jól kijövök. Jamie is ismeri őket, mindegyiküket. Még Justint is ismeri, még anno Amerikában.
- Délben, átugrom, jó?- kérdezte a barátnőm.
- Jó!- vágta rá a húgom.
- Rendben. Akkor délben. Puszi.- felelte s leraktuk a telefont.
- Szupi egy nap lesz!- kacsintott rám Molly.- Amúgy azért jöttem, mert reggeli van!- tette hozzá mosolyogva, majd átkarolt és így mentünk le. Nem tudom miért de mi Mollyval rendszeresen átkaroljuk egymást és így közlekedünk. Na mindegy. A konyhában már ettek a többiek, beleértve őt is. Justint. Mellette, meg anyu mellett volt egy hely szabadon, de mivel Molly azonnal elfoglalta az anyu mellettit ezért én ültem Justin mellé.
- Jó reggelt!- köszöntem a többieknek.
- Neked is!- nézett rám Justin zavarba ejtő mosollyal miközben elfoglaltam a helyemet mellette.Éreztem, hogy a szívem egy kicsit a kelleténél is gyorsabban ver. Lenéztem a tányéromra, amin tükörtojás ékelődött némi finomsággal kiegészítve.

 Azonnal rá vetettem magamat. Közben apu ráadás képen elmesélte újra a mai napot. Mikor végeztünk a reggelivel, a szülők gyorsan összepakoltak néhány cuccot és már el is tűntek. Miénk a ház! Ez az! Míg a többiek felmentek a szobájukba, én lehuppantam a nappali foteljába és bekapcsoltam a tévét, mikor valaki lehuppant mellém. Egyből felismertem az illatáról az illetőt.
- Hú, valaki ma nagyon be van fújva.- néztem a mellettem ülő szemébe, akire az illata alapján azt hittem, hogy a bátyám, Scott, de helyette Justin ragyogó szempára nézett vissza rám.
- Tetszik?- kérdezett vissza Justin felvonva az egyik szemöldökét.
- Nem rossz.- titokzatoskodtam félmosolyra húzva a számat, mire ő előre hajolt, de nem az arcomhoz, hanem a nyakamhoz. A szívem hirtelen kalapálásba kezdett, mikor éreztem, a meleg leheletét és ahogy az orrán ki be szívja lassan a levegőt. Ezután lágyan megcsókolta a nyakamat, én pedig lehunytam a szememet. Finoman elkezdte szívni a nyakamon a bőrt, mire én hal sziszegésbe kezdtem és bele markoltam a hajába. Egyre vadabbul kezdte mindezt csinálni én pedig egyre erősebben markoltam a haját, mikor hirtelen csöngettek. Justin nagyon gyorsan eltávolodott tőlem, mert lépteket hallottunk meg a lépcsőn. Megérintettem a nyakam azon pontját ahol az előbb még Jus ajka tapadt hozzá, nem éreztem fájdalmat. Ügyesen csinálta. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Nyitom!- ordított egy hatalmasat a bátyám aztán odarohant az ajtóhoz és kinyitotta azt. Félénken és lassan néztem fel Justinra. Hol a nyakamat, hol pedig a szemembe nézett bele komoly arccal. Én is elkomolyodtam, nem értettem, hogy mi a baj. Egy bocsánat kérő mosolyt villantott felém majd pedig elnézett. Most nem értem. Mi a baj?
- Ne haragudj!- szólalt meg halkan másfelé nézve.
- De hát nincs is semmi baj!- értetlenkedve, mire ő meg könnyebbülten rám nézett és kivillantotta a fogait, amit viszonoztam. Jamie hangját hallottuk meg, aki nem sokkal később a nappaliban virított.
- Jamie!- kiáltottam és átöleltem őt. Mikor a szoros ölelésünk végett ért Justin szólalt meg.
- Szia.- kelt fel a kanapéról és átölelte a barátnőmet. Ők is rég látták egymást.
- Hű, Justin, már nem azért, de micsoda illatod van!- szólalt meg Jamie Justin karja alatt, mire Justin, Jamie válla felett, sunyi mosollyal az arcán rám nézett, mire én zavarba jöttem. Nem kicsit.
- Mindjárt, jövök!- ziháltam és felfutottam a lépcsőn, amin ép Molly szaladt le, az újonnan megérkezett barátnőmhöz, egyenesen a szobámban, át a fürdőmbe, majd pedig becsuktam az ajtót. Belenéztem a tükörbe. Egy fülig érő vigyor ült az arcomon. Gyorsan tettem magamra egy szempilla spirált, na meg a történteknek köszönhetően beparfümöztem magamat. Még egy kicsit fésülködtem meg ilyenek, aztán kiléptem a fürdőszobámból. Felnéztem és megtorpantam. Nekem háttal egy barna göndör tincsekkel rendelkező férfi turkált az alsóneműs fiókomban. Az első egy másodpercben megszeppentem, aztán természetesen rájöttem ki is ez a göndör tincsekkel rendelkező fickó.
-Harry!- kiáltottam a fiúra felháborodva, mire ő megfordult egy félmosollyal az arcán, egy francia bugyogót tartva a kezében, pontosabban az én francia bugyimat tartva a kezében.
-Oh, szia Katniss!- köszönt Harry és betolta a lába segítségével, a fiókot, de a bugyim továbbra is a kezében lengette.

- Mond mért is bányázol, az alsóneműs fiókomban?- húztam résnyire a szememet.
- Csak leosztályoztam őket. És bekel, hogy valljam a tangáidtól, a franciáig pöpec bugyikkal találkoztam odabent.-bólintott a fiók irányába, kacér mosollyal az arcán. Na ez, most komoly? Végig tapizta az összes bugyimat?!
- Nagyszerű! De mond, miért van az-az egy a kezedben?- mutattam a kezében tartott holmimra, majd pedig összekulcsoltam magam előtt a kezemet.
- Nos- kezdte és közben egyre közelebb lépett felém, sármos mosollyal az arcán, amitől mindig elkzd bizseregni a testem belső részei.- ez a legszebb darab az összes közül.- felelte és olyan közel jött hozzám, hogy már csak 20 cm választott el minket egymástól. Végig mértem őt a szememmel. Barna göndör tincsek, fekete csövi gatya ami csak úgy simul a vékony lábaihoz, felső kidolgozott testét egy fehér póló takarja el ami szintén hozzá simul a testéhez. Harry mindig is vonzó fiú volt számomra, nem beszélve arról, hogy milyen sármos is ő valójában. Felnéztem azokba a vibráló zöld szempárba amiben kék árnyalatok húzódtak meg. Ő is engem méregetett.
- Mellékesen, egész jól áll ez a ruci.- bókolt egyet, mikor szemeit az enyéimre szegezte.
- Köszi.-feleltem, és a pulzusom fentebb ment a kelleténél. Végül sikerült össze szednem magam. Kezeim közé fogtam a szinte tökéletes vonásokkal rendelkező arcát.-Most viszont...-kezdtem én is egy kacér mosolyt felvéve az arcomra, miközben szórakozásból egy kis hatás szünetet tartottam a mondatom közepén, amitől ő láthatóan izgatott lett és megnyalta a formás ajkait.-nyomás..-folytattam, közben  közelebb hajoltam hozzá olyannyira, hogy már csak pár centi volt köztünk.-le!-fejeztem be a mondatot és megpaskoltam a jóképű pofiját. Ami neki szemmel láthatóan igazán imponált.
- Oké.- felelte, majd levette a jobb kezemet az arcáról, a szájához emelte és egy finom csókot nyomott rá.- Viszlát, odalent!- köszönt el, majd pedig elengedte a kezemet és egy kacsintás kíséretében elment mellettem, rám pedig egy hatalmas mosoly telepedett le, ami azonnal le is hervadt mivel eszembe jutott a francia bugyim, ami még mindig Harry birtokában van. Tényleg egész mókásnak indul ez a nap, pedig ekkor még nem is tudtam, hogy mi fog történni a  hátra lévő részében...