2013. október 28., hétfő

4. rész


Gyors lépésekkel haladtam ki a szobámból, le a lépcsőn, hogy elkaphassam a tolvajomat. Akárhányszor itt van ez a göndör, mindig eltűnik valamim. Egyszer például, amikor Jamienél voltam és Harryék átugrottak hozzánk, érdekes módon az asztalomon hagyott zoknim eltűnt. Igen, a zoknim! Hát én a mai napig nem tudom, hogy hol van, de szerintem jobb nem is tudni. De ha ez nem lenne elég, egyszer még a melltartómnak is nyoma veszett! Na azzal viszont tippem sincsen, hogy mit csinálhat. Mondom, jobb nem is tudni.
- Add vissza!- kiáltottam, Harryre és fenyegetőn keresztbe tettem  magam előtt a kezemet. Válaszul kaptam egy játékos ,,nem adom" mosolyt kaptam tőle. Most komolyan?! Az én bugyimmal szándékozik megöregedni?! Pazar.
- Katniss!- ugrott rám valaki a semmiből, hátulról és úgy szorított, hogy azt hittem, hogy én most menten el fogok ájulni. A drága gyilkosom, nem elég, hogy kiköpette velem a tüdőmet, de még jobbra-balra is ráncigált.
- Louis, már egy kicsit vörös az arca!- mérte végig aggódó tekintettel a arcomat a Harryvel szemben lévő kanapén ülő Jamie. Aha, szóval Louis volna a kedves gyilkosom.
- Ja, bocsi!- engedett végre el.
- Nekem is...hi-ányoztál.- ziháltam oxigénhez jutva.
- Akkor mégy egy ölelést?- került meg, így velem szemben állt, szét tárt karokkal.
- Tartalékoljuk, az energiát.- kacsintottam rá mosolyogva és helyet foglaltam a kanapén ücsörgő barátnőm mellett. - Többiek?- néztem rá.
- Konyhában.- legyintett mosolyogva.
- Akkor majd beülünk valahova!- lépett be Scott, két oldalán Zayneé és Niallal virítva.
- Jó, de olaszba!- szabta a feltételeket a szőke fürtökkel rendelkező Niall, aztán pedig rám nézett. - Szia. Kat!- mosolygott rám, aztán közelebb jött és nyomtunk egymásnak kettő-kettő puszit, köszönés féleképpen.
- Szia, Niall!- mondtam mondtam a kettő puszi között. Ezután mivel Zayn azonnal levágta magát mellém, Niall leült Harry és Louis mellé a szemben lévő kanapéra, Scott pedig egy egyszemélyes fotelba süppedt bele. Zaynnel is köszöntöttük egy mást kettő-kettő puszival. - Amúgy miről volt szó?- kérdeztem kérdőn rá nézve.
- Hogy valami kajáldába be akarnak ülni ebédelni.- mosolyodott el Zayn, a fejét rázva.
- Olasz kajáldába!- pontosított Liam, miközben befáradt a nappaliba, majd ő is oda jött hozzám köszönni szintén két-két puszival. Aztán pedig leült a mellettünk lévő fotelba. És ekkor belépett a nappaliba, Justin is. Ő lazán levágta magát a földre, mivel már az összes fotel és kanapé elvolt foglalva, majd pedig a tekintete az enyémre vándorolt. Mivel próbáltam legyőzni magamat, az-az nem elnézni meg lesütni a szememet, mert azt már unom, ezért dobtam felé egy mosolyt, amit ő is viszonzott, ettől pedig viszont egy adrenalin löket áramlott végig a testemen, amibe viszont beleborongtam és képtelen voltam egy másik irányba elnézni. Mondjuk véletlenül pont Harryre néztem, akinek aztán ez feltűnt, viszont mielőtt bármit is csinálhatott volna, inkább elnéztem, de mivel aztán mindannyian beszélgetésbe kezdtünk, kénytelen voltam rájuk is ránézni.
- Na, szóval mi is a mai program?- kérdezte Jus miközben az alatta szétterülő szőnyegnek a mintáján húzta végig az ujját.
- Buli!- jött a válasz egy mélyebb hangú férfi torkából, természetesen Harryéből.
- Jó!- egyezett bele Scott csillogós szemekkel, mint amikor egy kisgyereket csokival kínálnak. Mivel nem érkezett ellenkezés a program ellen ezért eldőlt. Bulizni megyünk ma este, nem pedig kajáldába.
- Oké, de Mollyval mi lesz?- néztem kétségbe esve a csillogó szemű bátyámtól, akinek azonnal lehervadt a mosoly az arcáról.
- Basszus!- sziszegte.- Ő nem jöhet, még csak 15!
- Passzoljuk le!- vágta rá Harry.
- Ne már!- húztam el a számat.- Az olyan, nagy bunkósság lenne!
- Van jobb ötleted, bogaram?- nézett rám Harry félmosolyra húzva a száját, én pedig résnyire húztam a szememet és gyilkos tekintettel meredtem rá. Bogaram?! Na persze...bugyitolvaj.
- Nekem van egy ötletem!- szólalt meg Jamie, mire mindenki ránézett.-Elviszi őt, majd az öcsém egy pizzázóba, mi pedig elmegyünk bulizni.- ajánlotta fel kedvesen.
- Ez jó ötlet!- helyeseltem, a barátnőm ötletét.
- Ez nem inkább egy randi?- értetlenkedett a bátyám, habár jogosan.
- Na és! Jót fog tenni nekik!- kacsintottam Scottra, meg a barátnőmre, mert ellentétben velük én pontosan tudom, hogy a húgom kibe is szerelmes ez pedig nem más mint Jamie öccs, Adam. - És, amúgy hova mennénk, bulizni?- kérdeztem körbe nézve a társaságon.
- Azt majd meglátod!- felelte Harry titokzatosan. Választ kérve Liamra néztem, hisz ők ugyis mindenhova együtt mennek bulizni, szóval csak tudja, de ő csak mosolyogva vállat vont. Na jól van ha mindegy akkor mindegy.
- Milyen nap van?- szólalt meg hirtelen Zayn és egy kicsit felemelkedett a kanapéról.
- Hétfő.- válaszolt Justin.
- Akkor nem tudok menni!- dölt vissza a fotelba.
- Nekem se!- vágta rá Louis.- Barátnős nap.- vakarta meg a homlokát.
- Ne már!- vonyított Scott.- Komolyan, barátnős nap?
- Hát...nemrég jöttünk haza és mi már hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy ma fogunk találkozni.- magyarázta Zayn.
- Dettó.- bólintott Louis.
- Oké...- nézett el egy másik irányba.- Hol van Molly?- kérdezte.
- Valaki kereste telón, mire ő felszaladt a lépcsőn, gondolom a szobájába.- válaszolta Justin és hanyadt feküdt a szőnyegen.
A nap további jól elhülyéskedtük. Amikor elérkezett az ebéd idő, gondoltuk elmegyünk a közeli gyors kajáldába, viszont út közben természetesen mindenki észrevette a körülöttünk, vígan nevetgélő, jóképű, szexy sztárokat, így hát az ,,induljunk enni"-ből, egy ,,meneküljünk vissza" let. Igazából Scott, Molly, Jamie és én teljesen ráérős tempóban baktattunk a hírességek után rohanó fanok mögött. Azt , hogy a celebek hol voltak, vagy, hogy egyáltalán életek-e még, az igazat megvalva halvány gőzünk sem volt, mivel, hogy a kulcs Molly zsebében csilingelt, de végül Justin küldött egy üzit, hogy elbújtak a garázsba és siessünk, mert különben a fanok betörik az ablakot, mert azt hiszik, hogy a házban vannak. Na ezt már nem tartottuk viccesenke, legalábbis én meg a testvéreim, mert Jamie sírt a röhögéstől...Végül aztán sikerült időben hazaérnünk, csak hogy vagy 100 rajongó ácsorgott az egész utcában, akik hol Justin, hol pedig a banda tagjainak nevét skandálták, viszont mi mit sem törődve ezzel, kissé trehányan, de mindenkit félre löktünk az utunkból, hogy bejuthassunk a házba, ami sikerült is, csak, hogy amint kinyitottuk az ajtót, az egész tömeg azt hitte, hogy akkor ők most meg vannak hívva egy kávéra, mivel, hogy megindultak volna befele. Aztán viszont sikerült el zavarnunk őket, olyanokat mondva mint például:
- Tényleg, itt jártak?; Mi is hatalmas fanok vagyunk, de kár hogy nem jöttek be ide!; Igen még a mellettünk álló fiú is imádja őket!; Nem, mi élünk itt, viszont két utcával arrébb láttuk őket, hogy mennének egészen be a belvárosba!. Mindezt ordítottuk nekik, mire végre elhúztak innen. Egyébként amikor a harmadik mondatot is kiordítottam egy ,,aww de cuki" nyögés hallatszott, mire Scott nagyokat bólintva helyeselt, szerintem a 100-ból majdnem mindegyik fan elkérte volna a számát, amúgy is olyan jó képű, de még a One Direction-t és Justin Bieber-t is szereti...számukra a tökéletes pasi. Ezek után végül rendeltünk inkább kínait, aztán Harryék és Jamie hazamentek, de előtte megbeszéltük, hogy 20:00-kor idejönnek egy limóval a ház elé. Este pedig megérkeztek a szülök, akik némi töprengés után beleegyeztek abba, hogy elmehessünk bulizni, valamint apu is elengedte Mollyt, Adamal pizzázni. Készülődés képpen lefürödtem, megmostam a hajamat, kiválasztottam az egyik legkényelmesebb és egyben a kedvenc ruhámat.

 Hozzá felvettem még néhány kiegészítőt, mint például, néhány karkötő, fülbevaló, meg egy kis táskát amiben a telefonomat meg a pénztárcámat és vészhelyzet esetén egy kisebb smink készletet raktároztam el, aztán pedig magamra dobtam egy kevéske kis szolid smniket. Pontban 20:00-kor készen is lettem, mivel, hogy amikor már mentem volna le a lépcsőn, csöngettek. Pompás! Már tettem léptem volna rá az első fokra, de mivel a cuki bátyám és húgom mint a villám csapás úgy futottak el mellettem, megcsúsztam, viszont valaki a derekamon keresztül visszahúzott.
- Óvatosabban!- hallottam a megmentőm hangját, amit kétség nélkül is felismertem. Justin. Hátrakaptam a fejemet és az ő kisfiús mosolyával találtam magam szembe, de az ajka közelebb volt mint hittem, konkrétan csak pár centi volt az enyém és az övé között. Szokásomhoz híven most is felgyorsult a szívverésem és nem tudtam megmozdulni csak az arcát méregettem. Ezt szemmel láthatóan ő is észrevette és halkan felkacagott.
- Ácsorogjunk itt, vagy menjünk, egyet bulizni?- suttogta a fülemhez hajolva, viszont a hangjába semmi cinizmust nem fedeztem fel, inkább...vonzalmat.
- Most menjünk, inkább bulizni egyet.- választottam az utolsó variációt, mire még nagyobb mosolyra húzta a száját és levette a derekamról a kezét.
- Akkor menjünk!- váltott vissza rendes hangnembe és átkarolta a vállamat, ami egy kicsit váratlanul érintett,de kit érdekel, hisz kisgyerek korom óta ismerem őt! Így mentünk le a lépcsőn, át a nappalin, közben intve egyet a szülőknek és ki az ajtón, amit szépen be is csuktunk magunk mögött.A házunk előtt valóban egy hosszú limuzin parkolt, a hátulsó végében pedig kettő egymással szemben lévő ajtót ki volt nyitva, amin ép Scott ugrott be Molly után és pont ekkor bömbölni kezdett a Beauty and a Beat a kocsiból, mire Justinnal nevetve összenéztünk és szép lassan beszálltunk a hosszú járműbe, ami belűről káprázatosan nézett ki. A kocsi két oldalán voltak a hosszú fehér színű bőr ülések, leges leghátuljában egy mini hűtő állt, gondolom, benne szeszes italokkal, a másik végén tehát ahol beszálltunk ott a sofőrtől elválasztott falba egy kiseb tévé volt beékelődve, amiről később az is kiderült, hogy érintőképernyős és azon lehet váltogatni a zene számokat ami a limuzin négy sarkába elhelyezett kisebb azonban orbitálisan nagy hangerővel rendelkező kihangosítok voltak, valamint a talaj különböző színű kocka formában villogtak.
- Cause all I need is a beauty and a beat, who can make my life complete!- ordították egyszerre amikor beültünk a kocsiba és helyett foglaltunk a jobb oldalon ülök mellett, aki Jamie és Molly és Adam volt, majd pedig csatlakoztunk az énekléshez, aztán a sofőr becsukta az ajtókat, a kocsi pedig szép lassan elindult, ahogyan vele az este is.

2013. szeptember 29., vasárnap

3.rész


Az éjszaka folyamán sikerült valamilyen szinten aludnom, de inkább csak szunyókálásnak nevezném ezt a folyamatot. Óránként nyitottam ki a szememet és bámultam a szobámat amit sötétség borított el. Izgatotság és adrenalin keveréke keringet a testem összes végtagjában. Képtelen voltam nem Justinra gondolni, ezáltal az érzések csak úgy kavarodtak bennem, nem beszélve az emlékekről. Mikor kimentünk a reptérre a 10 éves Mollyval, a kölyök képű 13 éves Scottal, valamint anyuval és apuval. Pettie és Justin, jöttek velünk, hogy ki kísérhessenek minket. Emlékszem a Justinra és anno még nem felzselézett hajára, na meg természetesen már az akkoriban reménnyel teli szemére, ami még csak akkoriban nem is sejtette, hogy lányok milliói fognak érte rajongani. Csak álltunk a reptéren szótlanul mi négyen, Scott, Molly Jus és én. Nem tudtunk mit mondani egymásnak, hisz mindannyiunkat a sírógörcs kerülgetett. A felnőttek persze nyugodt hangnemben beszélgettek.
- Jus!- szólalt meg a semmiből a 10 éves kishúgom.
- Hm?- nézett rá Mollyra Justin és a zsebébe dugta a kezét.
- Még mindig szeretnél elismert sztár lenni, igaz?- nézett fel a Molly Jus szemébe.
- Igen!- mosolyodott el Jus és látni lehetett a gödröcskéit a mosolyában.
- Ugye meg fog valósulni?- nézett körbe rajtunk Molly.
- Megfog!- vágta rá a kölyök képű bátyám, majd Jusra nézett és elkomolyodott.-Tegyél meg érte mindent!
Justin válsz képen bólintott egyet. Ekkor akaratom ellenére is könnyes lett a szemem, de visszanyeltem. Nem akartam sírni, pláne nem emberek előtt. Megakartam szólalni de féltem, hogy sírásba kezdek így hát, újra letelepedett közénk a szomorúsággal teli csend. Végül vettem a bátorságot és megszólaltam.
- Ugye fogunk még..-kezdtem és bele néztem Jus szemébe, de megcsuklott a hangom, így hát suttogva fejeztem be a mondatot.-..találkozni?
- Persze.- felelte, majd közelebb lépett és átölelt. Én is viszonoztam, mikor egy nő megszólalt a hangos kimondóban és bemondta, hogy a mi repülőnk lassan fellszálásra készen áll, így el kell indulnunk. Megremegtem. Ijesztő volt számomra ez 12 évesen. Anyuék is elkezdtek búcsúzkodni.
- Hiányozni fogtok!- mondta Jus és elengedett, majd ránézett a testvéreimre, majd rám és észre lehetett venni, hogy már az ő szemei is picinyke könnyel voltak megtelve.
- Szia!- ölelte át Scott Justint és közben megveregette a hátát, aztán Justin lentebb hajolt és megölelte Mollyt is akinek már csordogáltak a könnyei. Ezután Pettie jó szorosan magához ölelt, megsimogatta a hajamat és megpuszilta az arcomat. Kibuggyant egy könnyem, így hát azt letörölte.
- Nem sokára úgyis találkozunk.- mondta szép mosolyra húzva a száját. Miután Pettie a testvéreimet, anyu apu pedig Jus ölelgetésével és utolsó pár szó váltással is végzet, megfogtam Molly kezét, integettem a szomorú Jusnak és az öt átkaroló Pettiének, majd elindultunk a repülő irányába.
Ezekre az emlékekre gondoltam vissza miközben a semmit bámultam a korom sötét szobámban.  Később, viszont a korom sötétséget, felváltotta a a nap sugarai és inkább ki is keltem az ágyból. Átöltöztem és rendbe tettem magamat. Gondoltam le megyek reggelizni, mikor megszólalt a telefonom. A képernyőn a legjobb barátnőm félelmetesen vigyorgó arca jelent meg alatta ezzel a felirattal: Jamie. Gondolkodás nélkül húztam el a zöld csíkot és emeltem a fülemhez a készüléket, amiben a barátnőm hangja csiripelt.
- Szia, álomszuszék! Bocsi ha fel keltettelek.- hallottam Jamie vidám hangját.
- Most az egyszer nem keltettél fel.-válaszoltam mosolyra húzva a szám.
-Hűha. Hogy, hogy? Mi történ?- váltott komolyabb hangnemre a barátnőm. Én pedig mindent elmeséltem neki az éjszakától kezdve az emlékekig, na meg az érzésekig.
- Tudtam, hogy ez lesz.- hallottam meg mögöttem egy hangot. Reflexszerűen fordultam hátra. Molly az ajtónak támaszkodott neki, önelégült mosollyal az arcán.-Szia, Jamie!- szólt egy kicsit hangosabban, mire Jamie elordította magát a telefonba, hogy: Szia, Molly!
- Várj, kihangosítalak.- forgattam meg a szemeimet és megnyomtam a készülék képernyőét.- Oké, kész!
- Nagyszerű! Ma ennek örömére találkozzunk!- felelte Jamie.
- Oké!- vágta rá Molly.- Gyere át! Mert ma átjönnek Harryék is!- látott el információkkal a húgom, mire kérdően rá néztem.
- Mi?- ráncoltam össze a szemöldököm.
- Azt beszéltük meg lent a többiekkel, hogy együtt megreggelizünk, aztán a szülök el mennek, valami fürdőbe vagy mibe, -ahol mi már ezerszer voltunk- és miénk a ház egészen fél tízig. Így hát Scottnak az, az ötlete támadt, hogy hívjuk ár Harryéket, amit a szülök nem bántak és most itt vagyunk.- hablatyolta el Molly.
- Király!- válaszolta Jamie odaát. Harryt azóta ismerem mióta ideköltöztünk, szóval mondhatni eléggé jól. Scott egyik hatalmas barátjává vált. Őt is ismertem mielőtt a bandájával világhírű nem lett...Barátok vagyunk, de mégis olyan...érdekes a kapcsolatom vele. Harry mindig is el játssza velem a ,,nagyfiút", de ugyanúgy számíthatok rá bármiben, nem mintha eddig kértem volna tőle bármit is...Aztán később megismertem az egész bandát is, akikkel szintén jól kijövök. Jamie is ismeri őket, mindegyiküket. Még Justint is ismeri, még anno Amerikában.
- Délben, átugrom, jó?- kérdezte a barátnőm.
- Jó!- vágta rá a húgom.
- Rendben. Akkor délben. Puszi.- felelte s leraktuk a telefont.
- Szupi egy nap lesz!- kacsintott rám Molly.- Amúgy azért jöttem, mert reggeli van!- tette hozzá mosolyogva, majd átkarolt és így mentünk le. Nem tudom miért de mi Mollyval rendszeresen átkaroljuk egymást és így közlekedünk. Na mindegy. A konyhában már ettek a többiek, beleértve őt is. Justint. Mellette, meg anyu mellett volt egy hely szabadon, de mivel Molly azonnal elfoglalta az anyu mellettit ezért én ültem Justin mellé.
- Jó reggelt!- köszöntem a többieknek.
- Neked is!- nézett rám Justin zavarba ejtő mosollyal miközben elfoglaltam a helyemet mellette.Éreztem, hogy a szívem egy kicsit a kelleténél is gyorsabban ver. Lenéztem a tányéromra, amin tükörtojás ékelődött némi finomsággal kiegészítve.

 Azonnal rá vetettem magamat. Közben apu ráadás képen elmesélte újra a mai napot. Mikor végeztünk a reggelivel, a szülők gyorsan összepakoltak néhány cuccot és már el is tűntek. Miénk a ház! Ez az! Míg a többiek felmentek a szobájukba, én lehuppantam a nappali foteljába és bekapcsoltam a tévét, mikor valaki lehuppant mellém. Egyből felismertem az illatáról az illetőt.
- Hú, valaki ma nagyon be van fújva.- néztem a mellettem ülő szemébe, akire az illata alapján azt hittem, hogy a bátyám, Scott, de helyette Justin ragyogó szempára nézett vissza rám.
- Tetszik?- kérdezett vissza Justin felvonva az egyik szemöldökét.
- Nem rossz.- titokzatoskodtam félmosolyra húzva a számat, mire ő előre hajolt, de nem az arcomhoz, hanem a nyakamhoz. A szívem hirtelen kalapálásba kezdett, mikor éreztem, a meleg leheletét és ahogy az orrán ki be szívja lassan a levegőt. Ezután lágyan megcsókolta a nyakamat, én pedig lehunytam a szememet. Finoman elkezdte szívni a nyakamon a bőrt, mire én hal sziszegésbe kezdtem és bele markoltam a hajába. Egyre vadabbul kezdte mindezt csinálni én pedig egyre erősebben markoltam a haját, mikor hirtelen csöngettek. Justin nagyon gyorsan eltávolodott tőlem, mert lépteket hallottunk meg a lépcsőn. Megérintettem a nyakam azon pontját ahol az előbb még Jus ajka tapadt hozzá, nem éreztem fájdalmat. Ügyesen csinálta. Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Nyitom!- ordított egy hatalmasat a bátyám aztán odarohant az ajtóhoz és kinyitotta azt. Félénken és lassan néztem fel Justinra. Hol a nyakamat, hol pedig a szemembe nézett bele komoly arccal. Én is elkomolyodtam, nem értettem, hogy mi a baj. Egy bocsánat kérő mosolyt villantott felém majd pedig elnézett. Most nem értem. Mi a baj?
- Ne haragudj!- szólalt meg halkan másfelé nézve.
- De hát nincs is semmi baj!- értetlenkedve, mire ő meg könnyebbülten rám nézett és kivillantotta a fogait, amit viszonoztam. Jamie hangját hallottuk meg, aki nem sokkal később a nappaliban virított.
- Jamie!- kiáltottam és átöleltem őt. Mikor a szoros ölelésünk végett ért Justin szólalt meg.
- Szia.- kelt fel a kanapéról és átölelte a barátnőmet. Ők is rég látták egymást.
- Hű, Justin, már nem azért, de micsoda illatod van!- szólalt meg Jamie Justin karja alatt, mire Justin, Jamie válla felett, sunyi mosollyal az arcán rám nézett, mire én zavarba jöttem. Nem kicsit.
- Mindjárt, jövök!- ziháltam és felfutottam a lépcsőn, amin ép Molly szaladt le, az újonnan megérkezett barátnőmhöz, egyenesen a szobámban, át a fürdőmbe, majd pedig becsuktam az ajtót. Belenéztem a tükörbe. Egy fülig érő vigyor ült az arcomon. Gyorsan tettem magamra egy szempilla spirált, na meg a történteknek köszönhetően beparfümöztem magamat. Még egy kicsit fésülködtem meg ilyenek, aztán kiléptem a fürdőszobámból. Felnéztem és megtorpantam. Nekem háttal egy barna göndör tincsekkel rendelkező férfi turkált az alsóneműs fiókomban. Az első egy másodpercben megszeppentem, aztán természetesen rájöttem ki is ez a göndör tincsekkel rendelkező fickó.
-Harry!- kiáltottam a fiúra felháborodva, mire ő megfordult egy félmosollyal az arcán, egy francia bugyogót tartva a kezében, pontosabban az én francia bugyimat tartva a kezében.
-Oh, szia Katniss!- köszönt Harry és betolta a lába segítségével, a fiókot, de a bugyim továbbra is a kezében lengette.

- Mond mért is bányázol, az alsóneműs fiókomban?- húztam résnyire a szememet.
- Csak leosztályoztam őket. És bekel, hogy valljam a tangáidtól, a franciáig pöpec bugyikkal találkoztam odabent.-bólintott a fiók irányába, kacér mosollyal az arcán. Na ez, most komoly? Végig tapizta az összes bugyimat?!
- Nagyszerű! De mond, miért van az-az egy a kezedben?- mutattam a kezében tartott holmimra, majd pedig összekulcsoltam magam előtt a kezemet.
- Nos- kezdte és közben egyre közelebb lépett felém, sármos mosollyal az arcán, amitől mindig elkzd bizseregni a testem belső részei.- ez a legszebb darab az összes közül.- felelte és olyan közel jött hozzám, hogy már csak 20 cm választott el minket egymástól. Végig mértem őt a szememmel. Barna göndör tincsek, fekete csövi gatya ami csak úgy simul a vékony lábaihoz, felső kidolgozott testét egy fehér póló takarja el ami szintén hozzá simul a testéhez. Harry mindig is vonzó fiú volt számomra, nem beszélve arról, hogy milyen sármos is ő valójában. Felnéztem azokba a vibráló zöld szempárba amiben kék árnyalatok húzódtak meg. Ő is engem méregetett.
- Mellékesen, egész jól áll ez a ruci.- bókolt egyet, mikor szemeit az enyéimre szegezte.
- Köszi.-feleltem, és a pulzusom fentebb ment a kelleténél. Végül sikerült össze szednem magam. Kezeim közé fogtam a szinte tökéletes vonásokkal rendelkező arcát.-Most viszont...-kezdtem én is egy kacér mosolyt felvéve az arcomra, miközben szórakozásból egy kis hatás szünetet tartottam a mondatom közepén, amitől ő láthatóan izgatott lett és megnyalta a formás ajkait.-nyomás..-folytattam, közben  közelebb hajoltam hozzá olyannyira, hogy már csak pár centi volt köztünk.-le!-fejeztem be a mondatot és megpaskoltam a jóképű pofiját. Ami neki szemmel láthatóan igazán imponált.
- Oké.- felelte, majd levette a jobb kezemet az arcáról, a szájához emelte és egy finom csókot nyomott rá.- Viszlát, odalent!- köszönt el, majd pedig elengedte a kezemet és egy kacsintás kíséretében elment mellettem, rám pedig egy hatalmas mosoly telepedett le, ami azonnal le is hervadt mivel eszembe jutott a francia bugyim, ami még mindig Harry birtokában van. Tényleg egész mókásnak indul ez a nap, pedig ekkor még nem is tudtam, hogy mi fog történni a  hátra lévő részében...

2013. szeptember 21., szombat

2. rész


Melegség öntötte el a szívemet, Justin karjai csak úgy megbabonáztak engem. A nemrégiben kalapáló szívem most már nyugodtan dobogott a helyén. Még egyszer magamba szívtam az édeskés illatát, amitől szerintem egész hátralévő életemben el fogok lágyulni, majd a nyakában összefont kezemet szépen leengedtem magam mellé és belenéztem a csillogó szempárjába.
- Gyere, menjünk bentebb.- mondtam neki vigyorra húzva a számat, amitől ő kivillantotta a fogait.
- Oké.- Vont vállat és az eddig számomra észre nem vett bőröndjét megmarkolta, majd engedélyt kérve a bentebb való menetelre rám nézett.
- Fáradjon  bentebb, Mr. Bieber.- mutattam a kezemmel az ajtó irányába, ami amúgy mellettünk ékeskedett.
- Ez igazán megtisztelő, Mrs. Cooper kisasszony!- felelte ő is elővéve az udvarias hangnemét. Már mind a ketten bentebb fáradtunk, én meg ép az ajtót zártam be.
- Gyere Jus mutatok valamit!- sétált oda hozzánk Scott, aztán rám vándorolt a tekintette.- Amúgy miért csak Katnissel törődsz?- fonta karba a kezét, az arcán pedig sértődöttséget imitált.
- Nyugi van, tesó!- Vágta rá Jus kacagva és ahogy elhaladt Scott mellett, rácsapott a fenekére. Scott erre vonyított egyet és Justin után vágtatott, aki felment a lépcsőn. Amúgy nincs mitől félni Scott nem meleg, sőt igazából, az a helyzet, hogy rengeteg csaj oda van érte, csak hát ő csak is egy lányért van oda...
- Zárd be!- futott mellém a húgom.
- Mert?- kérdeztem vissza. Válaszul Molly a lépcső irányába mutatott. Justin. Erre eddig nem is gondoltam. Molly arra célzott, hogy egy híresség van a házunkban és ha bárki is követte őt idáig akár egy rosszat akaró, vagy egy mindennél hatalmasabb rajongó, akkor veszélyben a ház.
- Azért csak nem rúgják ránk az ajtót.- értetlenkedtem Mollynak, aki fogta magát és mindenféle zárat elfordított.
- Az nem olyan biztos!- fordult el az ajtótól, miután biztonságba burkolta a házat.-Gyere, menjünk be!- mondta és átkarolta a vállam. Így mentünk be a nappaliba, ahol apu meg Pettie dumcsiztak a kanpékón ücsörögve.
- Szóval akkor még kettő napot itt alszotok?- kérdezte apu.
- Igen szeretnénk, meg hát a nem is tudom hány csillagú szállást amit Justinék lefoglaltak, azt is csak kettő nap múlva szabad.- felelte Pettie.- Ugye nem baj?
- Ne hülyéskedj! Titeket mindig szeretettel várunk itt!- Legyintett apu mosolyogva.
- Köszi, George!- mosolyodott el Jus anyuja is.
- És mennyi ideig maradtok itt, mármint Angliába?- kérdezte Molly, Pettie mellé huppanva a kanapén.
- Egy egész hónapig!- Vágta rá fülig érő mosollyal Pettie.
- Juuj az szupiiii!- visítottuk egyszerre Mollyval. Épp ültem volna le egy fotelre mikor anyu üvöltött a konyhából, hogy készen van a kaja. A fiúk máris jöttek le a lépcsőn. Scott ezt a mondatot mindig kitűnően hallja meg, bárhol is van.
A nap további része maga a csodaország volt. Ebéd után elmentünk egy nagyon rövidet sétálni, de csak a közelben lévő plázáig, aztán inkább visszafordultunk, nehogy valaki észre vegye Justint. Egész nap minden óráját megörökítettük egy hiper szuper fényképező segítségével. Sok kép készült Jusról, meg Mollyról akik azzal szórakoztak, hogy egyfolytában akrobata mozdulatokat vetetek be. De készült Scottról is miközben például rámutat Jus tetovált karjára, a másik kezével pedig a hüvelykujját biggyeszti ki a kamerába, vagy amikor guitar herosnak ők ketten meg amikor összevissza hülyülnek. Készült kép a szülőkről is, meg egy csomó, rólam és Justinról is. A kedvencem ahol átkarol és puszit nyom az arcomra én pedig mosolyogva bele kacsintok a kamerába. Jujj meg olyan kép is van rólunk ahol Jus felvett a hátára, Scott meg Mollyt és így hülyülünk mi négyen mindannyian szinte vörös fejjel röhögve. Olyan kép is van ahol Mollyval lesimítottuk Jus haját, hogy olyan legyen mint régen és ő úgy lefényképezte magát.

 Este megnéztük, hogy összegében hány képecskét sikerült készítenünk. Nos hát 621-et. Nem kis pályázunk, de ez csak a fényképező gép volt. Justin, Scott, Molly, de még az én telómon is csináltunk képet. Azt inkább össze sem számoltuk. Hat óra környékén küldtem egy üzit a legjobb barátnőmnek, megírva, hogy Justin megérkezett, mire ő küldött egy szivecskét. Hát van humorérzéke a csajszinak. Éjfélkor sikerült mindenkinek a helyére menni aludni. Pettie a vendégszobában pihent, Justin viszont Scott szobájába ment aludni.
Nem jött szememre az álom. Csak bámultan ki az ablakon nézve a sötét éjszakában lévő holdat.

 Megnéztem mennyi az idő. Az óra 01-47-et mutatott. Mindenki alszik. Ez így nem mehet tovább. Gyorsan őzike lépéseket alkalmazva kimentem a szobából és lementem a lépcsőn. Gondoltam kimegyek a kertbe a nappalin keresztül a hátsó kijáraton ami egy üvegajtó volt. Már nyitottam volna ki mikor kinéztem azon és megláttam Justin alakját. Kicsit megijedtem, de összeszedtem magam és kiléptem a kertbe. Jus ott ült előttem a fűben, gitárral a kezében.
- Nem tudsz aludni igaz?- kérdezte rám sem nézve.
- Nem ám.- válaszoltam és leültem elé a fűben.- Mit csi?- kérdeztem miközben a gitárjára szegezett tekintetét figyeltem.
- Csak elvagyok.- kaptam a sokat mondó választ.- Énekeljek valamit?- nézett fel végre a szemembe, amit sikerrel fogságba is ejtett. Válaszul csak bólintottan egyet, mire ő már meg is pengette a gitárját, majd énekre nyitotta a száját.

,,If I was your boyfriend, I’d never let you go 
I can take you places you ain't never been before 
Baby, take a chance or you’ll never ever know 
I got money in my hands that I’d really like to blow 
Swag, swag, swag, on you 
Chillin' by the fire while we eatin’ fondue 
I don't know about me but I know about you 
So say hello to falsetto in three, two, swag 

I’d like to be everything you want 
Hey girl, let me talk to you 

If I was your boyfriend, never let you go 
Keep you on my arm girl, you’d never be alone 
I can be a gentleman, anything you want 
If I was your boyfriend, I’d never let you go, I’d never let you go"



Persze, hogy felismertem a számot. Hisz majdnem az összes számát ismerem. Az egész szám alatt hol az éneklő száját, hol pedig a kezeivel pengetett gitárját figyeltem. Ő pedig egész végig a szemembe nézett. Nekem szólt a dal. Lágyan csilingelő hangjától elzsibbadtam. Mikor a szám végére ért, akaratom ellenére is beleharaptam a számba, ő pedig sunyi mosolyra húzta és megnyalta az ajkát, majd előre hajolt és megpuszilta az arcomat, aztán pedig nem távolodott el. A puszi után ugyanolyan közel maradt hozzám, az orrunk összeért.
- Bár láthattalak volna, minden nap téged, meg titeket.- suttogta.- Te is tudod hogyan tekintettem rád, mielőtt elköltöztetek.- nézett le az ajkamra. Na erről nem tudtam! Ráadásul mikor is volt az? Majd ezer éve! Ráadásul ha jobban belegondolok, még csak gyerekek voltunk. Kicsi csönd után megszólaltam.
- Nem.- suttogtam vissza én is és kérdőre vonva őt, felvontam a szemöldökömet.
- Én...szóval én...-habozta, végül lehunyta aztán lehunyta a szemét és összeszedte a bátorságát.- Szerelmes voltam beléd. Nagyon tetszettél.- Mondta továbbra is suttogva, a lehelete pedig felmelegítette a bőröm felső rétegét. Justin szerelmes volt belém?! Hű!- Csak aztán rá pár évvel, összejöttél Mikeval, itt Angliában.- tette hozzá én pedig visszaemlékeztem. Igen erre már tisztán emlékszem. Fülig szerelmes voltam Mikeba és ő is belém, így jó hosszú ideig jártunk is.
- Mike..ő volt az első fiú az életembe.- feleltem.
- Tudom.- mondta csalódottan és egy kicsikét hátra húzódott, de én megfogtam a kezemmel az arcát és finoman vissza húztam, úgy, hogy az orrunk újra összeérjen.
- Nem tudtam, hogy így gondoltál rám.-néztem bele a szemébe. Nem válaszolt, csak a számat leste. Egy vágyakozó érzés kelt fel bennem. Azt akartam, hogy itt és most csókoljon meg. De ő csak leste továbbra is a számat, aztán nagyon lassan felvándorolt a tekintete és belenézett a szemembe. Az ő szeméből is vágyakozást tudtam leolvasni. Hisz még csak ma jöttek, ám mégis olyan mintha már több ideje lennének itt.
Végül pár centit előre hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.
- Jó éjt!- búcsúztam el majd felkeltem és vissza mentem a szobámba, be az ajtón, föl a lépcsőn, vissza az ágyamba. Ezek után sem tudtam elaludni. A szívem zakatolt. Nehéz volt ellenállni, a kísértésnek, hogy ne csókoljam meg őt. Érzek valamit iránta, ez tény. Ezután lehunytam a szememet és másodperceken belül elmélyültem az álom világába.    


2013. szeptember 15., vasárnap

1. rész


-Tiki-tak!- szólítgatott valaki csilingelő hangon, de válaszként  én csak az oldalamra fordultam. Nem kellett egy másodperc sem, mivel újra ugyanezt hallhattam a másik oldalamon is, csak ez valamennyivel mélyebb volt és kissé kevésbé sem csilingelő, ettől egy kicsikét megborzongottam de, végülis kit érdekel, csak nem egy vérfarkas van az ágyam mellett, aki épp csorgatja a nyálát... Mély csönd. Na jó most még jobban beparáztam. Nem, nem Katniss eszed ágába se jusson kinyitni a szemedet, mi van ha tényleg ott van?! Jaj vérfarkasok nem léteznek! Jobb, ha nem nézek több horroros filmet. De amúgy sem vagyok az a beszari lány. Épp ellenkezőleg! Bár találkoznék eggyel, csak ne már alvás közben!
- Tik-tak!- hallottam egyszerre a kettő hangot, csak egybe folyva, de nem érdekelt. Az én szunyizásomat senki az ég egy adta világon nem fogja félbeszakítani. Elmélyültem az álom világába, az időérzékem pedig a semmibe elszállt
.
Már, már pont kezdtem keledezni, de a pilláimat még mindig nem nyitottam ki, mikor valami váratlan dolog történt. Egy bögre jég HIDEG vízzel leöntöttek !
- Jesszusooom! - ugrottam át az ágy másik oldalára ijedtemben. - Ti...- kezdtem volna nyafogásba, mikor az egyik tettes, aki még az ágy azon oldalán állt ahol én még nemrég aludtam, Scott, az én imádni való bátyám vigyorogva közbeszólt.
- Nyugi, hugi! Kérlek nézz rá az órára.- Mondta félmosolyra húzva a száját, majd a mellette álló másik tettes, Molly, az én másik imádni való testvérem, kihúzta a zsebéből a telefon masináját, majd feloldotta azon a képernyőzárat.
- Mennyi az idő?- kérdezte Molly, de úgy mint amikor egy kisgyerektől kikérdezik az ABC-ét. Kissé hunyorogva (hisz azért mégiscsak most keltem), de azért sikerült leolvasnom azt, hogy mennyi az idő.
-11:20. - Válaszoltam engedelmeskedve a 15 éves húgomnak.
- Pompás!- Dugta vissza a telefont a zsebébe, majd csapta össze a kezét vigyorogva, mint amikor a kisgyereknek sikerült hibátlanul felmondania az ABC-ét. - Most jön az utolsó kérdés.- fordította ,,komolyra "a szót.
- Figyelj nagyon, mert beugratós!- figyelmeztetett ,,komoly" arcot vágva a Scott.
- Hánykor jönnek a vendégek?- Tette fel a kérdést Molly, és mind a ketten előre hajoltak, várva a válaszra. Azonnal beugrott mire gondolnak. Ijedtemben beletúrtam a most jelenleg, hót vizes hajamba. Justin! Nem is törődve a kettő testvéremmel sprinteltem ki a fürdőszobámba, ami nem messze az ágyamtól volt.
- Rossz válasz!- kiáltott Scott, de én már a fürdőben voltam. - De végül is az első kérdésre tudta a választ. Akkor hányas?- hallottam a további csevejüket Mollyval, miközben megmostam az arcom és fogat mostam.
- Háát... Nehéz kérdés. Azt hiszem megérdemli, jóindulattal a...2-est.- Válaszolta Molly.
- Egyetértek!- vágta rá Scott, aztán már csak motyogtak valamiről, csak azt már nem tudta kivenni, mert elindultak kifelé a szobából. Az arc mosás meg a fogmosás csak 10 percet vett igénybe, de mivel ott volt a csurom vizes hajam, ami irritálóan rátapadt a nyakamra, meg az arcom egy részére, meg kellett szárítanom, ami viszont már 15 percet vett igénybe. Ezután rohantam vissza a szobába (igazából csak 4-et kellett lépnem) és leváltottam a szintén vizes pizsipólómat, meg a cseppet sem vizes pizsigatyámat, valami csini rucira,

 aztán a vizes felsőmet kiterítettem a radiátorra, nem mintha nyáron fűtenénk, na de mindegy, lesz ami lesz. Elindultam a lépcső irányába, egyenesen le a konyhába, hogy az üres gyomromat megtöltsem fincsi anyu készítette reggelivel. Amint leértem a konyhába, isteni illat csapta meg az orromat.
- Szia, kicsim!- köszöntött anyu, miközben sütkérezett a konyhában.-Hogy aludtál?- kérdezte és megkavargatta az egyik főztjét a tűzhelynél.
- Háát, az alvással aligha volt bármi baj is, de a keléssel annál inkább.- mondtam, majd odasétáltam a hűtőhöz és beledugtam a fejemet élelem után kutatva.
- Mert, mi történt? Bal alsó sarokban.- adta az utasítást a drága segítőkész anyukám. Lenéztem a bal alsó sarokba és mi várt? Hát egy tál csokis puding.
-Oh köszi! Molly és Sckott leöntöttek jéghideg vízzel, közölvén, hogy ideje volna felkelni.-válaszoltam, majd becsuktam a hűtőajtaját, elővettem az egyik fiókból egy kanalat és rávetettem magam a pudingomra.
- Az hatásos lehetett.-vont vállat anyu.
-Tényleg, anyu, Justinék mikor érkeznek?- érdeklődtem kettő falat között.
- 1 óra múlva.-válaszolta kissé izgatottan, rajtam pedig átfutott az adrenalin szele. Nagyon rég nem láttam, akarom mondani láttuk Justinékat. Több éven át csak az internetes oldalon kaptam róla hírt, meg anyutól aki eléggé gyakran beszélt az anyujával, Pattieval. Régen Jussal együtt nevelkedtünk fel, a kettő tesómmal,  amikor még Kanadában éltünk. Ráadásul Pattieva és anyu általános iskolás koruk óta ismerik egymást és azóta a világ legjobb barátnői egymásnak, Scott, Molly és számomra pedig olyan mintha a második anyukánk lenne. De sajna el kellett onnan költöznünk mert, aput idehívta az állása, Angliába. De nem csak mi hanem a legjobb barátnőm, Jamie családja is jött velünk, mert az apukája, Zack bácsi apuval együtt dolgozik egy cégben vezető beosztásban. Sajnos viszont Pattievától és Justintól búcsút kellett vennünk. Eleinte nagyon gyakran beszélgettünk, sőt még meg is látogattuk egymást, de aztán Jus híres sztárrá vált, ahogy az álma kívánta, és már alig maradt ideje...De most újra látni fogom. Újabb adrenalin szellő futott át a testemen. Miután megettem a pudingomat, apuval, Mollyval meg Scottal leültünk sorozatot nézni, közben pedig sokszor átmentem a konyhába Mollyval, besegíteni a főzésbe anyunak. Miközben épp narancslevet iszogattam, csöngettek én meg majdnem megfulladtam, a poharat pedig leejtettem a járólapra, szerencsére műanyag pohárból ittam, így hát nem kellett üvegszilánkokkal küzdenem csak narancslével, ami viszont ragad
- Én nyitok!-hallottam Molly határozott kijelentését a nappaliból. Dübörgés, ajtónyitás és visítás hallottam a konyhából. Felvettem a poharat, de a kis egy centis narancslé patakkal nem foglalkoztam, inkább fogtam magam és kisprinteltem az ajtóhoz, ahol mindenki mindenkit puszilgatott és ölelgetett. Pettie lépett ki a tömegből, sötét haja dúsan omlott a vállára, kék szemét pedig az enyémbe mélyesztette. A szemem könnyel lett tele.
- Kész nő vagy!- mondta mosolyogva, a könnyeivel küszködve.
- Nagyon hiányoztál!-mondtam, szinte aligha én is majdnem bömbölve. Pettie szét tárta a karját, én pedig belerohantam abba. Jól magamhoz szorítottam, ahogy ő is engem. Így álltunk nagyjából 2 percen át, aztán eltávolodtunk egymástól.
- Te is nekünk!-mondta, majd hozzátette egy kacsintással díszítve.-Főleg Justinnak.-aztán bentebb lépett a házba, a többiekkel együtt, kivéve, Justint. Előre fordultam, alig volt köztünk fél méter. Ott állt előttem, tiszta pompában.
 Végigmértem őt a szememmel. Szép kidolgozott testén megakadt a szemem, az izmait jól kilehetett venni, még úgy is, hogy rajta volt egy szürkés póló. Egy ideig csak néztem magam elé, de aztán végülis sikerült magam rávennem arra, hogy fentebb engedjem a tekintetemet. Belenéztem a szép barna szemeibe, mire ő pimasz mosolyra húzta száját.

 Közelebb lépett, egyre jobban zakatolt a szívem. Megfogta a derekamat és hirtelen magához húzott. Éreztem a teste melegét, ami csak úgy simult hozzám. Átfontam a karomat a nyaka körül és beszívtam az illatát, azt az édeskés illatot, amitől mindig is libabőrős lettem.
- Irdatlanul hiányoztál!- suttogta a fülembe, amitől még jobban libabőrőssé váltam és úgy húzott magához, mintha soha nem akarna elengedni.