Gyors lépésekkel haladtam ki a szobámból, le a lépcsőn, hogy elkaphassam a tolvajomat. Akárhányszor itt van ez a göndör, mindig eltűnik valamim. Egyszer például, amikor Jamienél voltam és Harryék átugrottak hozzánk, érdekes módon az asztalomon hagyott zoknim eltűnt. Igen, a zoknim! Hát én a mai napig nem tudom, hogy hol van, de szerintem jobb nem is tudni. De ha ez nem lenne elég, egyszer még a melltartómnak is nyoma veszett! Na azzal viszont tippem sincsen, hogy mit csinálhat. Mondom, jobb nem is tudni.
- Add vissza!- kiáltottam, Harryre és fenyegetőn keresztbe tettem magam előtt a kezemet. Válaszul kaptam egy játékos ,,nem adom" mosolyt kaptam tőle. Most komolyan?! Az én bugyimmal szándékozik megöregedni?! Pazar.
- Katniss!- ugrott rám valaki a semmiből, hátulról és úgy szorított, hogy azt hittem, hogy én most menten el fogok ájulni. A drága gyilkosom, nem elég, hogy kiköpette velem a tüdőmet, de még jobbra-balra is ráncigált.
- Louis, már egy kicsit vörös az arca!- mérte végig aggódó tekintettel a arcomat a Harryvel szemben lévő kanapén ülő Jamie. Aha, szóval Louis volna a kedves gyilkosom.
- Ja, bocsi!- engedett végre el.
- Nekem is...hi-ányoztál.- ziháltam oxigénhez jutva.
- Akkor mégy egy ölelést?- került meg, így velem szemben állt, szét tárt karokkal.
- Tartalékoljuk, az energiát.- kacsintottam rá mosolyogva és helyet foglaltam a kanapén ücsörgő barátnőm mellett. - Többiek?- néztem rá.
- Konyhában.- legyintett mosolyogva.
- Akkor majd beülünk valahova!- lépett be Scott, két oldalán Zayneé és Niallal virítva.
- Jó, de olaszba!- szabta a feltételeket a szőke fürtökkel rendelkező Niall, aztán pedig rám nézett. - Szia. Kat!- mosolygott rám, aztán közelebb jött és nyomtunk egymásnak kettő-kettő puszit, köszönés féleképpen.
- Szia, Niall!- mondtam mondtam a kettő puszi között. Ezután mivel Zayn azonnal levágta magát mellém, Niall leült Harry és Louis mellé a szemben lévő kanapéra, Scott pedig egy egyszemélyes fotelba süppedt bele. Zaynnel is köszöntöttük egy mást kettő-kettő puszival. - Amúgy miről volt szó?- kérdeztem kérdőn rá nézve.
- Hogy valami kajáldába be akarnak ülni ebédelni.- mosolyodott el Zayn, a fejét rázva.
- Olasz kajáldába!- pontosított Liam, miközben befáradt a nappaliba, majd ő is oda jött hozzám köszönni szintén két-két puszival. Aztán pedig leült a mellettünk lévő fotelba. És ekkor belépett a nappaliba, Justin is. Ő lazán levágta magát a földre, mivel már az összes fotel és kanapé elvolt foglalva, majd pedig a tekintete az enyémre vándorolt. Mivel próbáltam legyőzni magamat, az-az nem elnézni meg lesütni a szememet, mert azt már unom, ezért dobtam felé egy mosolyt, amit ő is viszonzott, ettől pedig viszont egy adrenalin löket áramlott végig a testemen, amibe viszont beleborongtam és képtelen voltam egy másik irányba elnézni. Mondjuk véletlenül pont Harryre néztem, akinek aztán ez feltűnt, viszont mielőtt bármit is csinálhatott volna, inkább elnéztem, de mivel aztán mindannyian beszélgetésbe kezdtünk, kénytelen voltam rájuk is ránézni.
- Na, szóval mi is a mai program?- kérdezte Jus miközben az alatta szétterülő szőnyegnek a mintáján húzta végig az ujját.
- Buli!- jött a válasz egy mélyebb hangú férfi torkából, természetesen Harryéből.
- Jó!- egyezett bele Scott csillogós szemekkel, mint amikor egy kisgyereket csokival kínálnak. Mivel nem érkezett ellenkezés a program ellen ezért eldőlt. Bulizni megyünk ma este, nem pedig kajáldába.
- Oké, de Mollyval mi lesz?- néztem kétségbe esve a csillogó szemű bátyámtól, akinek azonnal lehervadt a mosoly az arcáról.
- Basszus!- sziszegte.- Ő nem jöhet, még csak 15!
- Passzoljuk le!- vágta rá Harry.
- Ne már!- húztam el a számat.- Az olyan, nagy bunkósság lenne!
- Van jobb ötleted, bogaram?- nézett rám Harry félmosolyra húzva a száját, én pedig résnyire húztam a szememet és gyilkos tekintettel meredtem rá. Bogaram?! Na persze...bugyitolvaj.
- Nekem van egy ötletem!- szólalt meg Jamie, mire mindenki ránézett.-Elviszi őt, majd az öcsém egy pizzázóba, mi pedig elmegyünk bulizni.- ajánlotta fel kedvesen.
- Ez jó ötlet!- helyeseltem, a barátnőm ötletét.
- Ez nem inkább egy randi?- értetlenkedett a bátyám, habár jogosan.
- Na és! Jót fog tenni nekik!- kacsintottam Scottra, meg a barátnőmre, mert ellentétben velük én pontosan tudom, hogy a húgom kibe is szerelmes ez pedig nem más mint Jamie öccs, Adam. - És, amúgy hova mennénk, bulizni?- kérdeztem körbe nézve a társaságon.
- Azt majd meglátod!- felelte Harry titokzatosan. Választ kérve Liamra néztem, hisz ők ugyis mindenhova együtt mennek bulizni, szóval csak tudja, de ő csak mosolyogva vállat vont. Na jól van ha mindegy akkor mindegy.
- Milyen nap van?- szólalt meg hirtelen Zayn és egy kicsit felemelkedett a kanapéról.
- Hétfő.- válaszolt Justin.
- Akkor nem tudok menni!- dölt vissza a fotelba.
- Nekem se!- vágta rá Louis.- Barátnős nap.- vakarta meg a homlokát.
- Ne már!- vonyított Scott.- Komolyan, barátnős nap?
- Hát...nemrég jöttünk haza és mi már hetekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy ma fogunk találkozni.- magyarázta Zayn.
- Dettó.- bólintott Louis.
- Oké...- nézett el egy másik irányba.- Hol van Molly?- kérdezte.
- Valaki kereste telón, mire ő felszaladt a lépcsőn, gondolom a szobájába.- válaszolta Justin és hanyadt feküdt a szőnyegen.
A nap további jól elhülyéskedtük. Amikor elérkezett az ebéd idő, gondoltuk elmegyünk a közeli gyors kajáldába, viszont út közben természetesen mindenki észrevette a körülöttünk, vígan nevetgélő, jóképű, szexy sztárokat, így hát az ,,induljunk enni"-ből, egy ,,meneküljünk vissza" let. Igazából Scott, Molly, Jamie és én teljesen ráérős tempóban baktattunk a hírességek után rohanó fanok mögött. Azt , hogy a celebek hol voltak, vagy, hogy egyáltalán életek-e még, az igazat megvalva halvány gőzünk sem volt, mivel, hogy a kulcs Molly zsebében csilingelt, de végül Justin küldött egy üzit, hogy elbújtak a garázsba és siessünk, mert különben a fanok betörik az ablakot, mert azt hiszik, hogy a házban vannak. Na ezt már nem tartottuk viccesenke, legalábbis én meg a testvéreim, mert Jamie sírt a röhögéstől...Végül aztán sikerült időben hazaérnünk, csak hogy vagy 100 rajongó ácsorgott az egész utcában, akik hol Justin, hol pedig a banda tagjainak nevét skandálták, viszont mi mit sem törődve ezzel, kissé trehányan, de mindenkit félre löktünk az utunkból, hogy bejuthassunk a házba, ami sikerült is, csak, hogy amint kinyitottuk az ajtót, az egész tömeg azt hitte, hogy akkor ők most meg vannak hívva egy kávéra, mivel, hogy megindultak volna befele. Aztán viszont sikerült el zavarnunk őket, olyanokat mondva mint például:
- Tényleg, itt jártak?; Mi is hatalmas fanok vagyunk, de kár hogy nem jöttek be ide!; Igen még a mellettünk álló fiú is imádja őket!; Nem, mi élünk itt, viszont két utcával arrébb láttuk őket, hogy mennének egészen be a belvárosba!. Mindezt ordítottuk nekik, mire végre elhúztak innen. Egyébként amikor a harmadik mondatot is kiordítottam egy ,,aww de cuki" nyögés hallatszott, mire Scott nagyokat bólintva helyeselt, szerintem a 100-ból majdnem mindegyik fan elkérte volna a számát, amúgy is olyan jó képű, de még a One Direction-t és Justin Bieber-t is szereti...számukra a tökéletes pasi. Ezek után végül rendeltünk inkább kínait, aztán Harryék és Jamie hazamentek, de előtte megbeszéltük, hogy 20:00-kor idejönnek egy limóval a ház elé. Este pedig megérkeztek a szülök, akik némi töprengés után beleegyeztek abba, hogy elmehessünk bulizni, valamint apu is elengedte Mollyt, Adamal pizzázni. Készülődés képpen lefürödtem, megmostam a hajamat, kiválasztottam az egyik legkényelmesebb és egyben a kedvenc ruhámat.
Hozzá felvettem még néhány kiegészítőt, mint például, néhány karkötő, fülbevaló, meg egy kis táskát amiben a telefonomat meg a pénztárcámat és vészhelyzet esetén egy kisebb smink készletet raktároztam el, aztán pedig magamra dobtam egy kevéske kis szolid smniket. Pontban 20:00-kor készen is lettem, mivel, hogy amikor már mentem volna le a lépcsőn, csöngettek. Pompás! Már tettem léptem volna rá az első fokra, de mivel a cuki bátyám és húgom mint a villám csapás úgy futottak el mellettem, megcsúsztam, viszont valaki a derekamon keresztül visszahúzott.
- Óvatosabban!- hallottam a megmentőm hangját, amit kétség nélkül is felismertem. Justin. Hátrakaptam a fejemet és az ő kisfiús mosolyával találtam magam szembe, de az ajka közelebb volt mint hittem, konkrétan csak pár centi volt az enyém és az övé között. Szokásomhoz híven most is felgyorsult a szívverésem és nem tudtam megmozdulni csak az arcát méregettem. Ezt szemmel láthatóan ő is észrevette és halkan felkacagott.
- Ácsorogjunk itt, vagy menjünk, egyet bulizni?- suttogta a fülemhez hajolva, viszont a hangjába semmi cinizmust nem fedeztem fel, inkább...vonzalmat.
- Most menjünk, inkább bulizni egyet.- választottam az utolsó variációt, mire még nagyobb mosolyra húzta a száját és levette a derekamról a kezét.
- Akkor menjünk!- váltott vissza rendes hangnembe és átkarolta a vállamat, ami egy kicsit váratlanul érintett,de kit érdekel, hisz kisgyerek korom óta ismerem őt! Így mentünk le a lépcsőn, át a nappalin, közben intve egyet a szülőknek és ki az ajtón, amit szépen be is csuktunk magunk mögött.A házunk előtt valóban egy hosszú limuzin parkolt, a hátulsó végében pedig kettő egymással szemben lévő ajtót ki volt nyitva, amin ép Scott ugrott be Molly után és pont ekkor bömbölni kezdett a Beauty and a Beat a kocsiból, mire Justinnal nevetve összenéztünk és szép lassan beszálltunk a hosszú járműbe, ami belűről káprázatosan nézett ki. A kocsi két oldalán voltak a hosszú fehér színű bőr ülések, leges leghátuljában egy mini hűtő állt, gondolom, benne szeszes italokkal, a másik végén tehát ahol beszálltunk ott a sofőrtől elválasztott falba egy kiseb tévé volt beékelődve, amiről később az is kiderült, hogy érintőképernyős és azon lehet váltogatni a zene számokat ami a limuzin négy sarkába elhelyezett kisebb azonban orbitálisan nagy hangerővel rendelkező kihangosítok voltak, valamint a talaj különböző színű kocka formában villogtak.
- Cause all I need is a beauty and a beat, who can make my life complete!- ordították egyszerre amikor beültünk a kocsiba és helyett foglaltunk a jobb oldalon ülök mellett, aki Jamie és Molly és Adam volt, majd pedig csatlakoztunk az énekléshez, aztán a sofőr becsukta az ajtókat, a kocsi pedig szép lassan elindult, ahogyan vele az este is.
