Sziasztok, drága olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy nem írtam! Rengeteget kellett tanulnom, el voltam havazva, pedig időt akartam szánni az írásra, de az idő szűkös volt, nem engedett nekem...
DE MOST VISSZATÉRTEM! És folytatódik, Katniss története! Így hát, jöhetnek a komik, feliratkozók, visszajelzések, hisz hát őszintén érdekel a véleményetek! Így hát, ahogy mondani szokás: ,,Csapjunk bele a lecsóba!". Na jó inkább csak annyit mondok: Folytassuk, ott ahol abba hagytuk! Vágjunk bele! :D :) <3
Xo: Anna :))
Megérkeztünk!- kiáltott Harry, mikor leállt a furgon. Idefele teljes káosz és őrültség uralta a limuzint. Mollyt, és az ő szőke hercegét, Adamat, akinek amúgy inkább barna a haja mintsem szőke, kitettük London egyik legpazarabb olasz kajolójába. Adam amúgy egy nagyon kedves fiú. Az a tipikus jó tanuló, jó sportoló, jó humorú, kedves, lányok álma típusú fiú.Természetesen születése óta ismerem és aligha csinált volna bármi nagy baromságot élete során.Az én drága hugom, Molly meg már nem is tudom mióta, de kissé bele van pistulva Adambe. Ráadásul Jamie szerint, Adamnek a figyelmét is felkeltette Molly. Szóval ha ez a találka, felrobbantaná köztük a nagy vágyat, akkor köszönjék meg nővéreiknek. A virágokat hagyják csak a házam előtt, az önzetlen cselekedetért, hisz hát csak a dolgomat végeztem.
- Na húzzunk!- vezette a sort Harry be egy kissé rozsdás ajtón, miután kiszálltunk a limóból egy sikátorban. Bevallom, hogy én azt hittem, hogy fotósokkal, meg interjúsokkal nyüzsgő vörös szőnyegen jövünk be a buliba. Nos, hát úgy látszik nem. A limuzin egy eldugott sikátorban állt meg, mi meg szépséges fekete betonra léptünk rá. Félreértés ne essék, ha valaki, akkor pont én nem vagyok finnyás, de most egy kicsit, csak egy pillanatra meghőköltem. Gondoljunk csak bele egy rémséges sötét sikátor, meg egy rozsdás ajtó...ezek meg buliba akarnak menni.
- Biztos, hogy jó helye...- kérdeztem volna, csak hát be sem kellett fejeznem a mondatomat, jött a válasz.
- Igen!- vágta rá a falkavezér, Harry úr.
- Biztos?- ráncoltam össze a szemöldökömet, mikor átléptem az ajtó küszöbét, és valami folyosó szerűbe pottyantam be.
- Félsz, kis angyalom?- fordult meg Harry, így velem szembe került, de még továbbra is járt a lábunk, hogy a mögöttünk lévők is beférjenek, így hát pár méterrel odébb voltunk tőlük.
- Én? Félni? Dehogy! Azt viszont megkérdőjelezem, hogy netán te kissé- tartottam fel a jobb kezemet, és a mutató valamint a hüvelykujjamból kissé kipréseltem a levegőt, olyannyira, hogy csak pár centi legyen köztük- vaksi vagy, és netán- tettem inkább keresztbe magam előtt a kezeimet- eltévedtünk.
Ez volt az a pillanat, hogy Harry megállt én meg majdnem belé ütköztem, amin ő széles vigyorra húzta a száját.
- Aggodalomra semmi ok. Hisz, most is látom a szép, apró, törékeny- mérte végig az arcom- kis pofidat.- pöckölte meg az orromat. Már nyitottam volna a számat, de a többiek odaértek hozzánk.
- Közel vagyunk.- mondta biztatóan Niall.- És most merre is kell menni Harry?- na ez már kevésbé volt biztató. A drága falkavezér szépen lassan levette rólam a tekintetét.
- Kövessetek! Már csak pár perc!- mondta az ő mély hangszínén, majd kecsesen megfordult és elindult. Lépéseinek koppanása, csak úgy vízhangzót ebben a rideg, néhány világító körtével ellátott folyosón.
- Szerinted Molly jól érzi magát?- állt mellém Scott aggódó tekintetét pedig rám szegezte.
- Persze! Adammel meg pláne!- mosolyogtam rá.- Te is tudod, hogy Adam milyen fiú. Minden rendben van.- mondtam, mire megenyhült a védelmező bátyám arca és bólintott. Ő is tudja jól, hogy aggodalomra semmi ok. Ráadásul Molly meg Adam eléggé jó barátok. Csak mióta Mollyban kavarognak az érzelmek, Scott fél szemmel nézni akarja, Adam minden mozdulatát. A védelmező báty.
- Jössz, Katniss?- szólt Justin hátranézve miközben elindult.
- Persze!- mosolyogtam rá és elindultam, ő pedig bevárt engem. Így egymás mellett mentünk a többiek után. Pár tíz méter haladtával dörmögés ütötte meg a fülünket. Jamie félelmében megfogta a kezemet egy pillanatra. Mindezt Justin és Niall röhögve konstatálta. A dörmögés pedig egyre jobban változott át zene ütemévé.
- Megérkeztünk!- kiáltotta Harry és az egyetlen létező ajtó, amit ebben a labirintusban láttam, és várjatok most jön a poén, hisz jó minőségű volt! A Göndör kinyitotta a jó minőségű ajtót, mi pedig be mentünk azon, mire kettő kigyúrt, magas testőr kettő oldalról ránk morgott, de amint meglátták Harryt, bólintottak, majd vissza álltak a bambulós, ,,kemény fickók vagyunk" pózba. A zene most már szín tisztán, sőt túl jól hallható volt. Mivel mindenki előttem állt, nem láttam semmit, de mikor szétszóródtunk, a látvány ledöbbentett. Egy terasz szerűségen állhattam, amiből kettő szárnyas lépcső nő ki. A tér egyszerűen hatalmas volt, félelmetesen nagy. Ahol álltam előttem, olyan tíz méterre egy korlát volt, a két oldalamon, pedig csomó asztal, székekkel ellátva, ahol emberek ültek és röhögcséltek, valamint stílusos kettő kivilágított bár pult volt előttem középen, kör alakot formálva. Lassú léptekkel el haladtam az asztalok között, a bár mellett és a korlátra tettem a kezem. Alul a tér még nagyobb volt. Mindenhonnan össze-vissza fények világítottak, meg zöld és piros lézerekkel világították meg a teret. A tér túlsó végében egy hatalmas emelvényen valami emberalakú DJ-s ugrált, miközben babrált az előtte elhelyezkedő különböző színeken rikító Dj-s pulton. A tér két oldalán baromi kosszú bárpultok nyúltak végig, a tömeg pedig középen ugrált táncolt.
Azt sem tudtam, hogy a többiek merre vannak, de vállat vonva lementem az egyik lépcsőn, és bevetettem magam a tömegbe. Valamilyen oknál fogva Jamieval találtam magam szembe, így hát ketten együtt ugráltunk, riszáltuk a csípőnket, valamint emeltük a kezünket a magasba. A szemeim, pedig hol kinyitva, hol pedig csukva volt. Eszméletlen király volt. Csak ugráltam, és ugráltam. Éreztem, hogy másodpercekből, percek lesznek, és csak úgy telnek és telnek.
Egyszer csak, a szomjúság marni kezdte a torkomat.
- Megyek, inni valamit! Jössz?- hajoltam a barátnőm füléhez, és ordítottam túl a zenét. Jamie fejét rázva jelezte, hogy marad. Hát ha nem, nem. Ezután minden erőmet összeszedve kifelé hajtottam, szembe az ugrándozó tömeggel. Pompás! Többen vállon, karon, hasszájon, vágtak, valamint olyan százszor ráléptek a lábamra, köztük szerintem egy 180 kilós ember is...Végül több perces dulakodás után sikerült kiérnem a tömegből, sajgó végtagokkal. Most már csak a bárpulthoz kéne valahogy hozzá férnem. Oda sétáltam hát a hozzám közelebbihez és beálltam a kígyózó sorba. Már több perc eltelhetett, mikor éreztem, hogy valami nem stimmel. Rossz érzésem támadt. Körbe néztem, de semmi szokatlant nem vettem észre. Így hát idegesen dobolni kezdtem a lábammal. Azonban az érzés nem múlt el. Fokozódott. És egyszer csak valaki megragadta a karomat hátulról. Nagyon erősen szorított. Rángatni kezdtem a karom, azonban a kéz továbbra is csak markolt.
- Engedjen el!- ordítottam, viszont a zenét nem sikerült túl harsognom.
- Szabadulni akarsz, cicuskám?- hajolt közel a fülemhez, egy alkoholtól bűzlő száj. A szabad kezemet hátra hajítottam, megpróbálva megütni őt, ami sikerült is, de kezét nem vette le rólam.
- Hagyjon már!- kiáltottam újra, de a hangom inkább kétségbe esett, meg ijedt volt, nem pedig akaratos.
- Segítség! Segítség! Segít...- ordítottam minden erőmmel, de a férfi a másik kezével lefogta a számat. Elöntött a pánik. Mit fog ez velem csinálni?! Elrabol?! Esetleg....magávé tesz? Elöntött a félelemmel dús adrenalin. A fejemet hirtelen hátra biccentettem, mire a férfi száját egy morgás hagyta el. Eltaláltam, az orr csontját. Ebbe biztos voltam, de a kezét le nem vette rólam. Helyette elkezdett ráncigálni kifele, mikor a semmiből elengedett és a földre esett.
- Mit képzelsz, te?!- bömbölt tiszta torokból Scott a férfira nézve, akinek az orrából ömlött a vér. Nagy termetű volt, és csupa izom, hosszú haját alul egy kontyba fogta. Olyan latin kinézetű volt, a 20-as években járhatott.
- Te meg ki a tököm vagy?- kelt volna fel a földről a fazon, de Scott mögül Harry bújt elő, és akkorát sózott a képére, hogy már félő volt, hogy a férfi kómába esik. Majd Harry még egyet és még egyet bele rúgott a férfi bordáiba. Végül lába közé is bele rúgott. A latin fickó zihált fájdalmában. Végül Harry, a kontyánál fogva felemelte a fút.
- Ha még egyszer, hozzá érsz, ezerszer jobban verlek meg, a testőreimmel!- kiabálta a férfi pofájába, aztán Scotthoz nyújtotta, amolyan ,,te jössz" mozdulattal. Scott még négyszer arcon ütötte, és azzal a kezével amelyikkel megszorította a karomat, az egyik ujját addig csavarta, míg el nem törte azt. Közben pedig minden félét ordítva a fickó arcába, abból viszont egy szót sem értettem. Végül ledobta a földre és egy utolsót bele rúgott.
- Jól vagy?- jöttek oda hozzám mind a ketten. Nyitottam volna a számat, viszont a torkomból egy szó sem jött ki. Erre ők ketten két oldalról átölelve felsétáltak velem az egyik lépcsőn, és a teraszon leültettek egy székre.
- Harry rád hagyom őt! Megkeresem a többieket! Többen néztek minket, mikor megvertük. Sietnem kell! Vigyázz rá!- azzal ott is hagyott minket Scott. Harry azonnal rám szegezte a tekintetét és végigmért, tetőtől talpig, mikor megakadt a tekintete azon a karomon ahol a latin csávó erősen szorított. Követtem a karomra a tekintetét. A bal karomon 4 vastag lilás kékes csík ékelődött. Harry leguggolt elém és megfogta a csíkos karomat. Finoman végig húzta mindegyik csíkon az ujját. Aztán a szemembe nézett.
A tekintette aggódó, és harcias volt, állkapcsát összeszorította, a vonásai megfeszültek, a szemei pedig lángban égtek. Védelmezően megfogta a kezeimet és hüvelykujjával simogatta az ujj perceimet. Percek teltek el, mikor Scott Niallel, Liammel, Jamievel és Justinnal az oldalán megjelent. Mindannyian aggódva néztek rám, majd Harryre.
- Menjünk innen.- mondta Harry és felállt egy utolsó simítás után, és elengedte a kezemet. Én is felálltam és Jamievel, meg Justinnal az oldalamon haladtam utánuk. Kimentünk azon az ajtón ahol bejöttünk, és végig haladtunk a folyosón, majd pedig kiértünk abba a sikátorba ahol már a limuzin már várt minket. A séta közben mindvégig Jamie, és Justin átkarolt engem. A levegőre kiérve, nyugodtság és a biztonság érzett suhant át a testemen. Egyesével beültünk a limóba és helyett foglaltunk.
- Akkor most haza menjünk?- kérdezte Jamie.
- Nem tudom.- böktem ki az első értelmes mondatott.
- Mi lenne ha átjönnétek?- kérdezte Liam.
- A közös házatokba?- kérdezte Justin.
- Aha.- bólintott Liam.
- Én benne vagyok!- bólintottam. Az út során mindenki beszélgetett, meg a zenét is bekapcsoltuk. És egy idő után én is megnyugodtam és csatlakoztam a beszélgetésbe. Biztonságban vagyok. Nagy valószínűséggel a férfi kórházba kerül, de a kómába esést sem kérdőjelezem meg. Felengedtem, és úgy tettem, mintha mi sem történt volna. Egy kis idő után pedig sikerült is elhinnem. Egyedül Harry meg Jus nem szólt egy szót sem. Az előbbi mindvégig engem nézett, majd pedig ki az ablakon, viszont ha egy két jó humor elhangzott, azon röhögött azon a mély, dörmögő hangján. Az utóbbi azonban meg sem mukkant. Mellettem ült de csak figyelt minket, viszont néha-néha elmosolyodott, azzal a kisfiús mosolyával.
Olyan fél óra múlva a kocsi megállt, mi pedig kiszálltunk a kocsiból és bementünk a hatalmas kapun, át a luxus kerten, be az ajtón a házba. Amúgy már jártam itt, egyszer-kétszer. A házról csak annyit, hogy ultra modell lakberendezéssel bír, és kb. tízszer nagyobb a miénknél. Az este további óráiban elhatároztuk, hogy nézünk egy filmet, a fiúk nappalijában a baromi nagy tv-jükön. Leültünk a modern, fehér bőrből készült, V-alakban elhelyezett fotelokba. Aztán már csak annyira emlékszem, hogy a pilláim szép lassan le-le ereszkednek és a mellettem ülőre helyezem a fejemet, és mély...nagyon mély álomba merülök...
