2. rész

Melegség öntötte el a szívemet, Justin karjai csak úgy megbabonáztak engem. A nemrégiben kalapáló szívem most már nyugodtan dobogott a helyén. Még egyszer magamba szívtam az édeskés illatát, amitől szerintem egész hátralévő életemben el fogok lágyulni, majd a nyakában összefont kezemet szépen leengedtem magam mellé és belenéztem a csillogó szempárjába.
- Gyere, menjünk bentebb.- mondtam neki vigyorra húzva a számat, amitől ő kivillantotta a fogait.
- Oké.- Vont vállat és az eddig számomra észre nem vett bőröndjét megmarkolta, majd engedélyt kérve a bentebb való menetelre rám nézett.
- Fáradjon  bentebb, Mr. Bieber.- mutattam a kezemmel az ajtó irányába, ami amúgy mellettünk ékeskedett.
- Ez igazán megtisztelő, Mrs. Cooper kisasszony!- felelte ő is elővéve az udvarias hangnemét. Már mind a ketten bentebb fáradtunk, én meg ép az ajtót zártam be.
- Gyere Jus mutatok valamit!- sétált oda hozzánk Scott, aztán rám vándorolt a tekintette.- Amúgy miért csak Katnissel törődsz?- fonta karba a kezét, az arcán pedig sértődöttséget imitált.
- Nyugi van, tesó!- Vágta rá Jus kacagva és ahogy elhaladt Scott mellett, rácsapott a fenekére. Scott erre vonyított egyet és Justin után vágtatott, aki felment a lépcsőn. Amúgy nincs mitől félni Scott nem meleg, sőt igazából, az a helyzet, hogy rengeteg csaj oda van érte, csak hát ő csak is egy lányért van oda...
- Zárd be!- futott mellém a húgom.
- Mert?- kérdeztem vissza. Válaszul Molly a lépcső irányába mutatott. Justin. Erre eddig nem is gondoltam. Molly arra célzott, hogy egy híresség van a házunkban és ha bárki is követte őt idáig akár egy rosszat akaró, vagy egy mindennél hatalmasabb rajongó, akkor veszélyben a ház.
- Azért csak nem rúgják ránk az ajtót.- értetlenkedtem Mollynak, aki fogta magát és mindenféle zárat elfordított.
- Az nem olyan biztos!- fordult el az ajtótól, miután biztonságba burkolta a házat.-Gyere, menjünk be!- mondta és átkarolta a vállam. Így mentünk be a nappaliba, ahol apu meg Pettie dumcsiztak a kanpékón ücsörögve.
- Szóval akkor még kettő napot itt alszotok?- kérdezte apu.
- Igen szeretnénk, meg hát a nem is tudom hány csillagú szállást amit Justinék lefoglaltak, azt is csak kettő nap múlva szabad.- felelte Pettie.- Ugye nem baj?
- Ne hülyéskedj! Titeket mindig szeretettel várunk itt!- Legyintett apu mosolyogva.
- Köszi, George!- mosolyodott el Jus anyuja is.
- És mennyi ideig maradtok itt, mármint Angliába?- kérdezte Molly, Pettie mellé huppanva a kanapén.
- Egy egész hónapig!- Vágta rá fülig érő mosollyal Pettie.
- Juuj az szupiiii!- visítottuk egyszerre Mollyval. Épp ültem volna le egy fotelre mikor anyu üvöltött a konyhából, hogy készen van a kaja. A fiúk máris jöttek le a lépcsőn. Scott ezt a mondatot mindig kitűnően hallja meg, bárhol is van.
A nap további része maga a csodaország volt. Ebéd után elmentünk egy nagyon rövidet sétálni, de csak a közelben lévő plázáig, aztán inkább visszafordultunk, nehogy valaki észre vegye Justint. Egész nap minden óráját megörökítettük egy hiper szuper fényképező segítségével. Sok kép készült Jusról, meg Mollyról akik azzal szórakoztak, hogy egyfolytában akrobata mozdulatokat vetetek be. De készült Scottról is miközben például rámutat Jus tetovált karjára, a másik kezével pedig a hüvelykujját biggyeszti ki a kamerába, vagy amikor guitar herosnak ők ketten meg amikor összevissza hülyülnek. Készült kép a szülőkről is, meg egy csomó, rólam és Justinról is. A kedvencem ahol átkarol és puszit nyom az arcomra én pedig mosolyogva bele kacsintok a kamerába. Jujj meg olyan kép is van rólunk ahol Jus felvett a hátára, Scott meg Mollyt és így hülyülünk mi négyen mindannyian szinte vörös fejjel röhögve. Olyan kép is van ahol Mollyval lesimítottuk Jus haját, hogy olyan legyen mint régen és ő úgy lefényképezte magát.

 Este megnéztük, hogy összegében hány képecskét sikerült készítenünk. Nos hát 621-et. Nem kis pályázunk, de ez csak a fényképező gép volt. Justin, Scott, Molly, de még az én telómon is csináltunk képet. Azt inkább össze sem számoltuk. Hat óra környékén küldtem egy üzit a legjobb barátnőmnek, megírva, hogy Justin megérkezett, mire ő küldött egy szivecskét. Hát van humorérzéke a csajszinak. Éjfélkor sikerült mindenkinek a helyére menni aludni. Pettie a vendégszobában pihent, Justin viszont Scott szobájába ment aludni.
Nem jött szememre az álom. Csak bámultan ki az ablakon nézve a sötét éjszakában lévő holdat.

 Megnéztem mennyi az idő. Az óra 01-47-et mutatott. Mindenki alszik. Ez így nem mehet tovább. Gyorsan őzike lépéseket alkalmazva kimentem a szobából és lementem a lépcsőn. Gondoltam kimegyek a kertbe a nappalin keresztül a hátsó kijáraton ami egy üvegajtó volt. Már nyitottam volna ki mikor kinéztem azon és megláttam Justin alakját. Kicsit megijedtem, de összeszedtem magam és kiléptem a kertbe. Jus ott ült előttem a fűben, gitárral a kezében.
- Nem tudsz aludni igaz?- kérdezte rám sem nézve.
- Nem ám.- válaszoltam és leültem elé a fűben.- Mit csi?- kérdeztem miközben a gitárjára szegezett tekintetét figyeltem.
- Csak elvagyok.- kaptam a sokat mondó választ.- Énekeljek valamit?- nézett fel végre a szemembe, amit sikerrel fogságba is ejtett. Válaszul csak bólintottan egyet, mire ő már meg is pengette a gitárját, majd énekre nyitotta a száját.

,,If I was your boyfriend, I’d never let you go 
I can take you places you ain't never been before 
Baby, take a chance or you’ll never ever know 
I got money in my hands that I’d really like to blow 
Swag, swag, swag, on you 
Chillin' by the fire while we eatin’ fondue 
I don't know about me but I know about you 
So say hello to falsetto in three, two, swag 

I’d like to be everything you want 
Hey girl, let me talk to you 

If I was your boyfriend, never let you go 
Keep you on my arm girl, you’d never be alone 
I can be a gentleman, anything you want 
If I was your boyfriend, I’d never let you go, I’d never let you go"

Persze, hogy felismertem a számot. Hisz majdnem az összes számát ismerem. Az egész szám alatt hol az éneklő száját, hol pedig a kezeivel pengetett gitárját figyeltem. Ő pedig egész végig a szemembe nézett. Nekem szólt a dal. Lágyan csilingelő hangjától elzsibbadtam. Mikor a szám végére ért, akaratom ellenére is beleharaptam a számba, ő pedig sunyi mosolyra húzta és megnyalta az ajkát, majd előre hajolt és megpuszilta az arcomat, aztán pedig nem távolodott el. A puszi után ugyanolyan közel maradt hozzám, az orrunk összeért.
- Bár láthattalak volna, minden nap téged, meg titeket.- suttogta.- Te is tudod hogyan tekintettem rád, mielőtt elköltöztetek.- nézett le az ajkamra. Na erről nem tudtam! Ráadásul mikor is volt az? Majd ezer éve! Ráadásul ha jobban belegondolok, még csak gyerekek voltunk. Kicsi csönd után megszólaltam.
- Nem.- suttogtam vissza én is és kérdőre vonva őt, felvontam a szemöldökömet.
- Én...szóval én...-habozta, végül lehunyta aztán lehunyta a szemét és összeszedte a bátorságát.- Szerelmes voltam beléd. Nagyon tetszettél.- Mondta továbbra is suttogva, a lehelete pedig felmelegítette a bőröm felső rétegét. Justin szerelmes volt belém?! Hű!- Csak aztán rá pár évvel, összejöttél Mikeval, itt Angliában.- tette hozzá én pedig visszaemlékeztem. Igen erre már tisztán emlékszem. Fülig szerelmes voltam Mikeba és ő is belém, így jó hosszú ideig jártunk is.

- Mike..ő volt az első fiú az életembe.- feleltem.

- Tudom.- mondta csalódottan és egy kicsikét hátra húzódott, de én megfogtam a kezemmel az arcát és finoman vissza húztam, úgy, hogy az orrunk újra összeérjen.

- Nem tudtam, hogy így gondoltál rám.-néztem bele a szemébe. Nem válaszolt, csak a számat leste. Egy vágyakozó érzés kelt fel bennem. Azt akartam, hogy itt és most csókoljon meg. De ő csak leste továbbra is a számat, aztán nagyon lassan felvándorolt a tekintete és belenézett a szemembe. Az ő szeméből is vágyakozást tudtam leolvasni. Hisz még csak ma jöttek, ám mégis olyan mintha már több ideje lennének itt.

Végül pár centit előre hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára.

- Jó éjt!- búcsúztam el majd felkeltem és vissza mentem a szobámba, be az ajtón, föl a lépcsőn, vissza az ágyamba. Ezek után sem tudtam elaludni. A szívem zakatolt. Nehéz volt ellenállni, a kísértésnek, hogy ne csókoljam meg őt. Érzek valamit iránta, ez tény. Ezután lehunytam a szememet és másodperceken belül elmélyültem az álom világába.