1. rész

-Tiki-tak!- szólítgatott valaki csilingelő hangon, de válaszként  én csak az oldalamra fordultam. Nem kellett egy másodperc sem, mivel újra ugyanezt hallhattam a másik oldalamon is, csak ez valamennyivel mélyebb volt és kissé kevésbé sem csilingelő, ettől egy kicsikét megborzongottam de, végülis kit érdekel, csak nem egy vérfarkas van az ágyam mellett, aki épp csorgatja a nyálát... Mély csönd. Na jó most még jobban beparáztam. Nem, nem Katniss eszed ágába se jusson kinyitni a szemedet, mi van ha tényleg ott van?! Jaj vérfarkasok nem léteznek! Jobb, ha nem nézek több horroros filmet. De amúgy sem vagyok az a beszari lány. Épp ellenkezőleg! Bár találkoznék eggyel, csak ne már alvás közben!
- Tik-tak!- hallottam egyszerre a kettő hangot, csak egybe folyva, de nem érdekelt. Az én szunyizásomat senki az ég egy adta világon nem fogja félbeszakítani. Elmélyültem az álom világába, az időérzékem pedig a semmibe elszállt

.
Már, már pont kezdtem keledezni, de a pilláimat még mindig nem nyitottam ki, mikor valami váratlan dolog történt. Egy bögre jég HIDEG vízzel leöntöttek !
- Jesszusooom! - ugrottam át az ágy másik oldalára ijedtemben. - Ti...- kezdtem volna nyafogásba, mikor az egyik tettes, aki még az ágy azon oldalán állt ahol én még nemrég aludtam, Scott, az én imádni való bátyám vigyorogva közbeszólt.
- Nyugi, hugi! Kérlek nézz rá az órára.- Mondta félmosolyra húzva a száját, majd a mellette álló másik tettes, Molly, az én másik imádni való testvérem, kihúzta a zsebéből a telefon masináját, majd feloldotta azon a képernyőzárat.
- Mennyi az idő?- kérdezte Molly, de úgy mint amikor egy kisgyerektől kikérdezik az ABC-ét. Kissé hunyorogva (hisz azért mégiscsak most keltem), de azért sikerült leolvasnom azt, hogy mennyi az idő.
-11:20. - Válaszoltam engedelmeskedve a 15 éves húgomnak.
- Pompás!- Dugta vissza a telefont a zsebébe, majd csapta össze a kezét vigyorogva, mint amikor a kisgyereknek sikerült hibátlanul felmondania az ABC-ét. - Most jön az utolsó kérdés.- fordította ,,komolyra "a szót.
- Figyelj nagyon, mert beugratós!- figyelmeztetett ,,komoly" arcot vágva a Scott.
- Hánykor jönnek a vendégek?- Tette fel a kérdést Molly, és mind a ketten előre hajoltak, várva a válaszra. Azonnal beugrott mire gondolnak. Ijedtemben beletúrtam a most jelenleg, hót vizes hajamba. Justin! Nem is törődve a kettő testvéremmel sprinteltem ki a fürdőszobámba, ami nem messze az ágyamtól volt.
- Rossz válasz!- kiáltott Scott, de én már a fürdőben voltam. - De végül is az első kérdésre tudta a választ. Akkor hányas?- hallottam a további csevejüket Mollyval, miközben megmostam az arcom és fogat mostam.
- Háát... Nehéz kérdés. Azt hiszem megérdemli, jóindulattal a...2-est.- Válaszolta Molly.
- Egyetértek!- vágta rá Scott, aztán már csak motyogtak valamiről, csak azt már nem tudta kivenni, mert elindultak kifelé a szobából. Az arc mosás meg a fogmosás csak 10 percet vett igénybe, de mivel ott volt a csurom vizes hajam, ami irritálóan rátapadt a nyakamra, meg az arcom egy részére, meg kellett szárítanom, ami viszont már 15 percet vett igénybe. Ezután rohantam vissza a szobába (igazából csak 4-et kellett lépnem) és leváltottam a szintén vizes pizsipólómat, meg a cseppet sem vizes pizsigatyámat, valami csini rucira,

 aztán a vizes felsőmet kiterítettem a radiátorra, nem mintha nyáron fűtenénk, na de mindegy, lesz ami lesz. Elindultam a lépcső irányába, egyenesen le a konyhába, hogy az üres gyomromat megtöltsem fincsi anyu készítette reggelivel. Amint leértem a konyhába, isteni illat csapta meg az orromat.
- Szia, kicsim!- köszöntött anyu, miközben sütkérezett a konyhában.-Hogy aludtál?- kérdezte és megkavargatta az egyik főztjét a tűzhelynél.
- Háát, az alvással aligha volt bármi baj is, de a keléssel annál inkább.- mondtam, majd odasétáltam a hűtőhöz és beledugtam a fejemet élelem után kutatva.
- Mert, mi történt? Bal alsó sarokban.- adta az utasítást a drága segítőkész anyukám. Lenéztem a bal alsó sarokba és mi várt? Hát egy tál csokis puding.
-Oh köszi! Molly és Sckott leöntöttek jéghideg vízzel, közölvén, hogy ideje volna felkelni.-válaszoltam, majd becsuktam a hűtőajtaját, elővettem az egyik fiókból egy kanalat és rávetettem magam a pudingomra.
- Az hatásos lehetett.-vont vállat anyu.
-Tényleg, anyu, Justinék mikor érkeznek?- érdeklődtem kettő falat között.
- 1 óra múlva.-válaszolta kissé izgatottan, rajtam pedig átfutott az adrenalin szele. Nagyon rég nem láttam, akarom mondani láttuk Justinékat. Több éven át csak az internetes oldalon kaptam róla hírt, meg anyutól aki eléggé gyakran beszélt az anyujával, Pattieval. Régen Jussal együtt nevelkedtünk fel, a kettő tesómmal,  amikor még Kanadában éltünk. Ráadásul Pattieva és anyu általános iskolás koruk óta ismerik egymást és azóta a világ legjobb barátnői egymásnak, Scott, Molly és számomra pedig olyan mintha a második anyukánk lenne. De sajna el kellett onnan költöznünk mert, aput idehívta az állása, Angliába. De nem csak mi hanem a legjobb barátnőm, Jamie családja is jött velünk, mert az apukája, Zack bácsi apuval együtt dolgozik egy cégben vezető beosztásban. Sajnos viszont Pattievától és Justintól búcsút kellett vennünk. Eleinte nagyon gyakran beszélgettünk, sőt még meg is látogattuk egymást, de aztán Jus híres sztárrá vált, ahogy az álma kívánta, és már alig maradt ideje...De most újra látni fogom. Újabb adrenalin szellő futott át a testemen. Miután megettem a pudingomat, apuval, Mollyval meg Scottal leültünk sorozatot nézni, közben pedig sokszor átmentem a konyhába Mollyval, besegíteni a főzésbe anyunak. Miközben épp narancslevet iszogattam, csöngettek én meg majdnem megfulladtam, a poharat pedig leejtettem a járólapra, szerencsére műanyag pohárból ittam, így hát nem kellett üvegszilánkokkal küzdenem csak narancslével, ami viszont ragad
- Én nyitok!-hallottam Molly határozott kijelentését a nappaliból. Dübörgés, ajtónyitás és visítás hallottam a konyhából. Felvettem a poharat, de a kis egy centis narancslé patakkal nem foglalkoztam, inkább fogtam magam és kisprinteltem az ajtóhoz, ahol mindenki mindenkit puszilgatott és ölelgetett. Pettie lépett ki a tömegből, sötét haja dúsan omlott a vállára, kék szemét pedig az enyémbe mélyesztette. A szemem könnyel lett tele.
- Kész nő vagy!- mondta mosolyogva, a könnyeivel küszködve.
- Nagyon hiányoztál!-mondtam, szinte aligha én is majdnem bömbölve. Pettie szét tárta a karját, én pedig belerohantam abba. Jól magamhoz szorítottam, ahogy ő is engem. Így álltunk nagyjából 2 percen át, aztán eltávolodtunk egymástól.
- Te is nekünk!-mondta, majd hozzátette egy kacsintással díszítve.-Főleg Justinnak.-aztán bentebb lépett a házba, a többiekkel együtt, kivéve, Justint. Előre fordultam, alig volt köztünk fél méter. Ott állt előttem, tiszta pompában.
 Végigmértem őt a szememmel. Szép kidolgozott testén megakadt a szemem, az izmait jól kilehetett venni, még úgy is, hogy rajta volt egy szürkés póló. Egy ideig csak néztem magam elé, de aztán végülis sikerült magam rávennem arra, hogy fentebb engedjem a tekintetemet. Belenéztem a szép barna szemeibe, mire ő pimasz mosolyra húzta száját.

 Közelebb lépett, egyre jobban zakatolt a szívem. Megfogta a derekamat és hirtelen magához húzott. Éreztem a teste melegét, ami csak úgy simult hozzám. Átfontam a karomat a nyaka körül és beszívtam az illatát, azt az édeskés illatot, amitől mindig is libabőrős lettem.
- Irdatlanul hiányoztál!- suttogta a fülembe, amitől még jobban libabőrőssé váltam és úgy húzott magához, mintha soha nem akarna elengedni.